Nemzeti lovaskultúránk alapvetése, hogy a természetben, mozgás közben a ló a négy lábát egyenlően kívánja terhelni és erre törekszik a lovassal végzett munka közben is. A négy láb egyenlő teherviselését nyakának mozgatásával (felemelésével vagy méyre süllyesztésével, illetve oldalra való elmozdításával) biztosítja. A nyak tevékenységét azért nem korlátozhatja a lovas, mert akkor a ló elveszti egyensúlyozási képességét, elveszti egyensúlyát - elveszti fordulékonyságát, megmerevíti magát, rosszabb esetben túlterheli lábait és megsérül (porcleválás, ín- és izomsérülés). A nyak mindig ott van jó helyen, ahová a ló helyezi, azt önmagában (a lábak tevékenységének figyelembe vétele nélkül) se "mélyre lovagolni", se feligazítani, se oldalra mozdítani nem szabad. 

A négy láb egyenlő teherviselésének megszűnése nem csak úgy állhat elő, hogy a ló az elejére esik (az elülső lábaira jut többletteher), hanem úgy is, hogy az egymás melletti lábak hordanak eltérő terhet. Ilyenkor a ló nyakát oldalra mozdítja, ezzel elveszti egyenességét, sebessége csak durva szársegítségekkel szabályozható, a felvételek "nem mennek keresztül" a lovon és ezért előbb-utóbb az elejére is fog esni.

Ezt a helyzetet mutatja a fenti fotó. A ló a jobb vállát túlterheli, túlságosan a belső oldalra dől, ezért balra mozdítja fejét. Olyan, mint a rossz motoros, aki a kanyarokban bizonytalanságától, ügyetlenségétől fogva nem tud együtt mozogni a géppel. A fotón a ló teste is szinte két részre esik szét, a ló válla túlterehelésének eredményeképpen feladja hajlítottságát, fejét rossz irányba billenti. Gerincoszlopa nem képez egységes ívet, tarkójánál kifelé hajlik. "Alul"  befelé dől, "felül" pedig kifelé. Pontosan ugyanez a helyzet, amikor lovaglás közben, például fordulatokban, oldaljárásnál rossz irányba fordítja a ló a fejét. A fej helyzetét a ló hátáról a fülek magasságának vizsgálatával tudja helyesen megítélni a lovas. A fenti képen a jobboldali fülnek mélyebben kellene elhelyezkednie.