Hogy milyen is egy lovasakadémia? Milyen az az iskola, aminek csak a felvételi vizsgájának teljesítéséért kb. 30.000 km-t (igen, jól olvassátok harmincezer kilométert) vontattam Zita nevű lovamat? Mindezt negyven év lovaglás után, amit mindig a lehető legjobb magyar edzőknél töltöttem, akiknek csak a legnagyobb köszönettel tartozom (a vonatkozó 2014-es cikk ide kattintva található). Szóval mit kell, mit lehet itt tanulni kérem szépen?
Hát az első óra tananyaga a descent három fajtája, az első, másod és harmadfokú felvétel, valamint az eddigi ötfajta csizmasegítség után egy hatodik csizmasegítség megismerése és alkalmazása volt. Szóval a lecke François Robichon de La Guérinière volt. Köpni, nyelni nem tudtam, hisz ezekről életemben nem hallottam még. Vajon mindenki ilyen okos itt az akadémián, vagy vannak éltanulók, meg bukdácsolók is? Majd meglátjuk! Minden esetre az érések, a lovasérzések különös világába érkeztem. Igen, valóban különös, de egyben gyönyörködtető világba, ahol a ló igazán kibontakozik, testével és lelkével kezdi követni lovasa akaratát. A lovaglás ilyen mély részleteibe való "elmerülés" olyan, máshoz nem fogható érzést, örömet ad, amit mindenkinek csak ajánlani tudok. De hát jól tudom, hogy a jó öreg latin mondás mindig igaz: Ignoti nulla cupido - érzés nélkül nincs vágyakozás...
A fotón az akadémia apródjainak ezüst pálcavége és kitőzője látható.
