Napjainkban legtöbbször az a válasz, hogy minél magasabb kategóriájú versenyben tudjon szerepelni a ló. Azonban ez csak formai válasz, nem tartalmi, hiszen a versenyek eredetileg a katonaság lókiképzési színvonalának ellenőrzését szolgálták látványos és izgalmas formában - ezért volt a lovassport katonai sport a XX. század közepéig. De akkor mi a tartalom, mit akar a sport lelellenőrizni, mi a célja a kiképzésnek? A válasz egyszerű: a gyors fordulékonyság kialakítása. Ez olyannyira így van, hogy maga az angol tournament (verseny) kifejezés is a turn (fordulat) szóból származik.

A gyors fordulékonyságnak két feltétele van: a vágta, mint leggyorsabb jármód és az összeszedettség. A vágtának - a lépéssel és ügetéssel szemben - az az előnye, hogy nagyobb a sebességtartománya. Vágtában ugyanolyan röviden lehet haladni, mint lépésben, vagy ügetésben, mindhárom jármódban lehet akár állóhelyzetben is mozogni, lépésben ez az iskolalépés, ügetésben a piaffe, vágtában az iskolavágta, a redopp és a terre a terre, de a vágta legnagyobb sebessége jóval meghaladja a lépését és az ügetését, ezért ha nagyon nagy sebességtartományra van szüksége a lovasnak, ha a nagyon lassú menettől a leggyorsabbig akarja gyorsan változtani lova sebességét, akár a fordulatokban is, akkor mindenképpen a vágta jármódot kell választania.

A fordulékonyságot másik oldalról az összeszedettség növeli. Nyilvánvalóan akkor legfordulékonyabb a ló ha a hátulsó lábai a ló és lovas közös súlypontja alá (!) kerülnek és ekörül, mint fordulási középpont körül forudul. Ez az iskolaegyensúly lényege. A lókiképzés tényleges formai célja tehát a ló iskolajármódjainak kifejlesztése mégpedig vágtában. A lókiképzés összes kiképzési feladata ezt a célt szolgálja évezredek óta.