A hajlítás kifejezés a ló gerincoszlopára vonatkozik. Az egyenesség - kis közelítéssel - a patanyomvonalra. Az egyenesség ellentettje ezért nem a hajlítottság, hanem a ferdeség. Körön például hajlítottan egyenes a ló: hosszhajlításban mozog (gerincoszlopa hosszirányban hajlított), de két patanyomon jár.

A hajlítás egyik lényeges része, hogy a ló úgy viselkedik, mint banán a falnál: vállát kifelé vezetve, csípője befelé mozdul és fordítva. A hajlítás ezért arra ad lehetőséget, hogy a ló testét a "motor", a hátulsó lábak elé lehessen vezetni és a rugalmas gerincoszlopon akadálytalanul végigáramolhasson a hátulsó lábakban ébredő erő, egészen a zablákig. A hajlítás nélküli ló nem így működik. Vállát egyik irányba vezetve csípője is ugyanabba az irányba tér ki. Ezt hatást egyébként mindenki ismeri. Például körön vágtázva, ha "összeáll" a ló, előáll a harmónia, azaz az egyenesség, ha a lovas egyenesen elindul a lovarda fala mellett, minden összegabalyodik, csak a nehézséggel találkozik a lovas. Holott első nekifutásra azt lehetne gondolni, hogy egyenes vonalon egyszerűbb lovagolni.

Egyenes vonalon a ló kiegyenesítésére ezért a hosszhajlítások képességére van szükség. A lónak egyenes vonalon is hajlítottan egyenesen kell mozognia, azért, hogy egyenesre lehessen állítani. A hajlítottan egyenes helyzet itt a vállat be és a farat be között van.

Persze semmi sem ilyen egyszerű - fiatal lóval nem lehet hajlításokat lovagoni és mégis ki kell egyenesíteni. Josipovich szerint ez az ideiglenes egyenesség, de ez egy másik cikk témája. :)