A szár súlyánál több nem lehet a lovas kezében. Az erők párosával lépnek fel, a szárban csak úgy kerülhet erő, ha a ló nincs egyensúlyban. Ellenkenző esetben (egyensúlyi helyzetben) ugyanis nincs honnan "vennie" a lovas kezére ható erő ellenerejét. Az egyensúly hiányára a kéz a szárban megjelenő erőből következtethet. (Az egyensúly hiányát a csizma is érzi és az ülés is, de ez egy másik téma.)

Az egyensúly hiánya két szempontból problémás: az elülső lábak túlterhelése nem természetes, ezért veszélyes és káros a ló számára, másrészről egyensúly hiányában a ló képtelen az együttműködésre, így a kellő egyensúly nélkül lovagolt ló nem az együttműködésnek, hanem az ellenállásnak lesz a mestere - lévén azt gyakorolja. Egyensúlyi helyzetben viszont fordulékonnyá válik, vállai megkönnyülnek és ezért járása délceggé válik.

Persze az "érző kéz" kialakítása (amelyik szól a lovasnak, hogy: Hohohohó, elvesztette a lovad az egyensúlyát!) nagyon sok gyakorlást, odafiegyelést és alázatot igényel.