Nincs, mert érzés nélkül csak az ellenállás, a merevség nő - de az folyamatosan és fokról fokra.
Csak az érző kéz és érző csizma eredményez átengedőséget. Érző kéz és érző csizma nélkül a ló nem tudja puhán elfogadni a lovas által meghatározott keretet. Érző kéz és érző csizma nélkül a feladatok, még ha azok a legmagasabbak is csak fölösleges színjátékok és csak az ellenállást növelik.
A nagy kérdés persze az, hogy az érzés született adottság és ezzel együtt sok lovasnak el kell fogadnia annak hiányát, vagy kifejleszthető? Igen, kifejleszthető, de igen sok munkát igényel. Ezügyben senki sem hivatkozhat sem a tehetségre, sem annak hiányára. Meg kell jegyezni, hogy az érzést legegyszerűbb kézen begyakorolni. Ott sok minden másra nem kell figyelni, a kézen történő munka a lovas számára a tanuláshoz szükséges egyszerűsített körülményeket biztosít.
De mitől érző a kéz és a csizma? Hát attól hogy figyel, részleteket tekintve pedig három dologtól:
1. Ismeri a különböző szár és csizmasegítségeket.
2. Az adott helyzetben képes alkalmazni őket, mégpedig külön külön, vagy akár egyidőben is és segítségadás során nem alkalmaz akaratlanul másik segítséget is, például indirekt szársegítség adása esetén nem "kapcsol be" állító szársegítséget.
3. Figyeli a segítségadás eredményét: fenntartja a segítséget mindaddig, amíg a ló nem reagál helyesen, azaz a lovas kívánalmainak megfelelően, de ha readál akkor enged, abbahagyja a segítségadást.
A TISZENÖT MONDAT című könyv ide kattintva rendelhető.
