A kikötőszár a lókiképzés egyik legnagyobb szakismeretet kívánó eszköze. Alapvetően biztonsági eszköz, arra való, hogy a nehezen kezelhető, esetlegesen támadólag fellépő lóval szemben a kiképző minimálisra csökkentse a földről, vagy nyeregból végzett munka kockázatát. Használatának célját úgy kell elképzelni, mint az építkezésen alkalmazott védősisakot, magát a munkát nem segíti, de a biztonságot növeli. Ez az oka annak, hogy használtát a katonaságnál előírták, aminél fogva egyfajta hagyománykét tekintünk a futószárazásnál a kikötőszárra és sokan kötelező, megkerülhetetlen felszerelésként tekintenek rá - tévesen. A kikötőszár használatával, annak előnyei mellett, hátrányait is vállalni kell, ezért meg kell fontolni igénybevételének szükségességét. Mindezzel együtt napjainkban tulajdonképpen joggal tekintik a futószárazás alapeszözének, hiszen a természettől elidegenedett ember legtöbbször nem érti a ló jelzéseit és ez félreértéshez, balesethez vezethet, de a képzett lovas csak kivételes helyzetben, megfelelő indokkal és céllal használja a kikötőszárakat.
A kikötőszár előnye:
- Növeli a biztonságot (a ló szabadságát korlátozza)
- Rövid távon (!) gyorsítja a kiképzés menetét (normálisnál gyorsabb kiképzési igények esetén)
- Segítségével kevésbé képzett lovas is befolyást tud szerezn a lovon
A kikötőszár hátránya:
- Elfedi a ló és lovas viszonyának problémáit
- Lehetetlen a hajlítómunka
- A ló nyakával nem tud egyensúlyozni, így nem tud egyensúlyba kerülni, a helyes támaszkodást akadályozza
- A ló érzéketlenedik a szársegítségekre, a helyes támaszkodást akadályozza
- Hosszú távon lassítja, hátráltatja a kiképzés menetét