Majdnem elfelejtett kifejezés, holott a lókiképzés egyik legfontosabb eleme, hiszen konchajlítás nélkül nincs mesteri összeszedettség, nincs kerekdeden rugalmas, kadencírozott mozgás. De mit is jelent a konchajlítás és hogyan lehet megvalósítani?

A konchajlítás a csípőízület, a térd és a csánk egyidejű meghajlítása, aminek eredményeként a ló csípője lesüllyed.

A konchajlítás két mozzanata

Bár a konchajlítás három ízület egyidejű meghajlítását jelenti, a gyakorlatban a kiképzőnek mégsem három kihívást kell megoldania, hanem csak kettőt, mert a térd és csánk csak egyszerre tud hajlításba kerülni. Maga a konchajlítás technikája nem különösebben nehéz, de elérése általában hosszadalmas, megalkuvás nélküli és következetes munkát igényel.

A problémamegoldás általános technikája a részekre osztás, azaz a részproblémák különálló megoldására való törekvés. A részekre osztásnál azonban egy dolgot kell megfontolni, hogy a részproblémák teljesen azonos feltételekkel oldhatók-e meg, vagy van-e közöttük valami logikai sorrend, feltételezi-e az egyik megoldása a másikat. A konchajlításnál van technikai sorrend: a csípőízület meghajlítása előfeltétele a térd-csánk ízületpáros meghajlításának.

A csípőízület meghajlítása a hátulsó láb előre lendülésekor történik. Minél inkább előre lenül a hátulsó láb, annál inkább meghajlik a csípőízület. Ez a lendület. A csípőízület meghajlítása a lendülettel arányos. A hátulsó láb előrelendülése a ló képességétől és szándákától függ, így maga a lendület kialakítása is két lépésben történik, az első szakaszban a képesség fejlesztésén van a hangsúly (bármekkora is a ló született alapadottsága). A lovas onnan tudja, hogy a képesség megfelelő mértékű, hogy lovát „csatnál fogott szárakkal” tudja lovagolni úgy, hogy lova hosszan előrenyújtott nyakkal, egyensúlyban(!) mozog az adott jármódban. A nyak hosszát ülésével és csizmái hatásba helyezésével tudja szabályozni.

Ha erre stabilan képes, akkor hozzá lehet fogni a szándék iskolázásához: a ló lendületének további fokozásával a lovat szárhoz kell lovagolni, a lónak meg kell tanulnia, hogy a támaszkodás felvételével is fenntartsa lendületes mozgását. A ló szárhoz lovaglása a hátulsó lábak energiáját a zablához juttatja. A lókiképzés ezen szakasza, a lendület képességének és szándékának kialakítása időigényes, de nem spórolható meg. Ennek hiányában (a lendület hiányában, azaz a csípőízület meghajlítása nélkül) a térd és csánk nem hajlítható. Ezt a lovas onnan érzi, hogy a felvételek nem mennek át a lovon, a ló sebessége kizárólag a hátulsó lábak aktivitásának csökkentésével mérsékelhető. Aktivitás nélkül pedig csak lassú mozgás érhető el, ami nem egyenlő az összeszedettséggel. Az ilyen ló lépésben paszban jár, piaffe-ja csak olyan, mint a piaffe, de nem az, passage-a csak olyan, mint a passage, de nem az, vágtamunkája pedig nem lesz könnyed és egyben robbanékony. Az aktivitás hiányára a lovas (és a szemlélő) a szűk keretből, a zárt toroktájból következtethet. A lendületes mozgást a kéz a könnyed támaszkodásban érzi, míg az ülés a kényelem fokozódásában, a hát ringó lengésében.

(Ez a leírás – mint a lókiképzésben minden megközelítés – kissé egyszerűsített és nem tudja a maga teljességében visszaadni azt, mert a lendület kialakításának két szakasza a gyakorlatban nem választható szét kristály tisztán, azok végülis egymást erősítik, sőt egymást feltételezik.)

A lendület birtokában megkezdődhet a térd és csánk meghajlítása a ló súlypontjának hátravételével, azaz felvételekkel. A felvételekben ilyenkor az a kihívás, hogy azokat is előrefelé kell végrehajtani, a felvétel közben sem állhat le a hátulsó láb aktivitása, a lendületes mozgás. A felvételeket ezért alapvetően üléssel kell végrehajtani, a túlzott szárhasználat a nyak rövidülését eredményezi, amivel a lendület elvész. Az üléssel végrehajtott felvétel ez esetben azt jelenti, hogy a lovas súlypontjának hátra helyezésével, a lovat is súlypontjának hátra vételére készteti. Ez hosszú, nagyon hosszú gyakorlást igényel, amit lassú mozgás közben kell kezdetben gyakorolni, sőt a vonatkozó képzést akár álljban is meg lehet kezdeni. Ez az iskolaállj. Mozgásban a térd és csánk meghajlítására a kéz a tarkó ellazulásából, az ülés a fokozottan és kerekdeden rugózó mozgásból következtethet.

A konchajlítás határa

A konchajlítás során a hátulsó lábak inai és szalagjai erőteljesen nyúlnak. Ennek minden esetben van egy fizikai határa. Ezt a határt, az inak és szalagok nyújthatóságát csak hosszú munkával lehet fokozni. És itt ismételten alá kell húzni, hogy ez hosszú idő. (A tehetséges ló pont arról ismerszik meg, hogy hátulsó lábának inai és szalagjai viszonylag nagy mértékben nyújthatóak és ez az, ami a kiképzés idejét lerövidítheti. A kevésbé tehetséges lóval ugyanoda el lehet jutni, mint a tehetségessel, a különbség csupán a ráfordított munkamennyiségben mutatkozik.)

A konchajlítás határa az, aminél nem tudja jobban a hátulsó láb három ízületét meghajlítani a ló. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy határesetben nem tudja felemelni a ló a lábát a földről, vagy bizonyos felemelésnél nem tudja fokozni ízületeinek hajlítását. Ez a piaffe feladat gyakorlásánál látszik legjobban: van egy bizonyos korlátja a konchajlításnak, ahol a ló „befejezi” a piaffe feladatot és levade-be, vagy fél levade-be (iskolaálljba) vált. Rossz esetben „csak elöl” piaffe-ozik, hátul pedig áll, mert képtelen a hátulsó lábát a földről felemelni. Az ezt megelőző határesetben a kétütemű mozgás elveszti tiszta kétütemű jellegét és nagyon precízen vizsgálva a mozgást, az négyüteművé válik, mert a határesetben a hátulsó lábakat egyfajta természetes merevség, pontosabban nyújthatóság hiánya jellemzi, amitől mozgásuk lelassul.

A konchajlítás és az összeszedettség

A konchajlítás nem teljesen azonos az összeszedettséggel, a mesteri összeszedettségben a konchajlítás mellett a hátulsó lábaknak a súlypont felé is közeledniük kell. Nem szabad ugyanis feledni, hogy az összeszedettség célja nem a hátulsó lábak meghajlítása, hanem a hátulsó lábak többletterhelésének elérése, pontosabban az elülső lábak teherviselésének csökkentése, a vállak könnyítése a fordulékonyság érdekében.