Zártan ülj, zártan ülj! - hányszor, de hányszor hallottam. Azt ellenben, hogy "Nyíltan ülj!" sohasem (1). Pedig hát kétfajta ülés van: zárt ülés esetén a lovas saját súlyát részben a combjaira terheli, nyílt ülésben azonban teljesen az ülőcsontjaira.

A hát elengedtetése lehetetlen nyílt ülés nélkül, de az elengedtetés folyamata nem egyszerű sem a lónak, sem a lovasnak. A nem elengedett hátra nehéz ellazultan ráülni, az nagy rutint feltételez, sokat kell gyakorolni. A merev hát hatására a lovas is könnyen megmerevszik, aminek eredményeként ülése zárttá válik. De a dolog mégsem kerülhető meg, amiben a lovas legnagyobb segítségére az iram rövidítése van. Azután a hát fokozatos ellazulása egyre inkább teret enged annak, hogy a hátulsó lábak lendülete végighaladjon a lovon és a hát mozgása egyre inkább háromdimenzióssá váljék, a gerinc jobbra-balra és le-föl lengjen, harmadik dimenzióként pedig jobbra-balra csavarodjék, abba az irányba, amelyik hátulsó lábát éppen előrelendíti a ló. A hát elengedtetése így segíti a lendületet, a lovasnak pedig egyre kényelmesebb és kényelmesebb érzése támad. A lókiképzés helyes előrehaladtának legfőbb jele az, hogy a ló egyre kényelmesebb és kényelmesebb. Az igazán elengedett hát mozgását, annak felemelkedését leginkább nyílt ülésben lehet élvezni.

A nyílt ülés legfőbb feltétele a teljesen ellazított fesztelen ülés. Sokat kell gyakorolni azt, hogy a lovas minden izomerő nélkül tudjon a ló hátán ülni és csupán az tartsa a ló hátán, hogy pontosan középen ül. A nyílt ülés nem azonos a hamis üléssel, amikor is a lovas saját és lova merevségét hasának ütemes behúzkodásával kompenzálja.

A nyílt ülés legfőbb ellensége a helytelenül (túl hosszúra) beállított kengyelhossz. Az elmúlt évtizedek legnagyobb tévedése a "hosszú kengyel egyenlő mély ülés" elv volt, ami az ülés mechanikájának teljes félreértése. Valójában a mély ülés a mélyre eresztett ülőcsontok eredménye. A kengyelhosszt ezért nem hosszúra, hanem helyesen kell beállítani: ami a nyereg térdtámaszának kialakításától, a lovas arányaitól és a ló szélességétől függ. A túl hosszú kengyel bizonytalanná teszi a lovas egyensúlyát, ami óhatatlanul megmerevíti az ülést, az ülőcsontokra való ráülést pedig ellehetetleníti.

(1) Ez így, ebben a formában nem teljesen igaz, hiszen a nyílt ülés része a hagyományos magyar lovaskultúrának. Csak persze nem a kifinomult "nyílt ülés" kifejezés volt használatos. Ferdinándy Gézától például rendszeresen elhangzott a "Ne a töködön ülj, kislányom!", vagy a "Fiam, a seggedre ülj!" utasítás, ami a nyílt ülés igényének egyfajta lovardai megfogalmazása. :)