Most persze online megy... De lovasaim közül mégiscsak a legegyszerűbb erdélyinek lovasedzést adni, mert ott a legkevésbé pörgősek az emberek és hát a lovaknak nem szólt a Jóisten, hogy a XXI. században mindannyian feszültséggel teliek és versenyszellemmel eltelten izgatottak vagyunk. Észre sem vesszük, de jóval izgatottabbak, mint akár csak a száz, százötven évvel ezelőtt élt emberek. Persze már Erdély, Székelyföld sem az igazi. :) :) :) 

Tavaly egy székelyföldi mikrofaluban Kiskedén Lukács Lehel Elek lovastanyáján tartottam edzéseket a Nemezti Lovasakadémia erdélyi tagjainak. Boldog, nyugalom, belső harmónia lett rajtam úrrá, mert a helyiek, így a helyi lovasok békessége rám is átszállt. Azt gondoltam, hogy "hát igen, ez az igazi", mígnem a "hegyekből" lejött két idősebb fuvaros, akik még a helyieknél is két (!) kategóriával lassabb sebességen működtek. Ámulatos volt!

A természet egyik legfontosabb alaptörvénye a gazdaságosságra való törekvés. Mi, itt, Európa közepén, a XXI. században mindezt nem érezzük, mert túl sok az ennivaló. Az elmúlt évezredekben azonban ez nem volt így. Kevés kivételtől eltekintve, az emberiség szinte minden tagjának rendszeresen gondja volt a betevő előteremtése, így a sok-sok energiát felemésztő és fölösleges pörgés megengedhetetlen volt. Régen a gazdaember nem sietett, ennek megfelelően a kellő hatékonyságot nem a magas fordulatszámmal, hanem az ütemes, de folyamatos munkával érték el. És ez a természetes. A lovak (az atropomofizációt félretéve) alapvetően lassan, megfontoltan, alacsony energiasziten élnek. Ha együttműködést várunk el tőlük, akkor első lépésként vissza kell lassulni a természet nyugalmas békességéhez.