A vállat be a lovaglás aszpirinje – szokták mondani. De vajon miért? Milyen módon hat a vállat be feladat a ló állapotára és hogyan javítja azt? Ezen túlmenően miért csak a vállat be, vagyis mi az oka annak, hogy a farat be feladat és ezzel együtt az oldaljárás és a perdülés kimarad a gondolatból?
A vállat be lényege a külső váll könnyítése
A vállat be feladatot általában úgy írják le, hogy annak két kritériuma van: az egyik, hogy a ló hosszhajlításban legyen, azaz gerincoszlopa oldalirányban hajlításba kerüljön, a másik az, hogy a ló három patanyomon haladjon úgy, hogy a hajlítás szerinti belső hátulsó láb a külső elülső vonalában járjon. A három patanyomon való mozgás úgy alakul ki, hogy a külső patanyomon a hajlítás szerinti külső hátulsó láb, a középső patanyomon a külső elülső és a belső hátulsó láb, míg a belső patanyomon a belső elülső láb halad.
Meg kell jegyezni, hogy van olyan szakirodalom, ami a három patanyomon történő mozgást két patanyomon való mozgásnak nevezi és a két patanyomon való haladást pedig egy patanyomon történő mozgásként írja le, ez azonban senkit ne zavarjon meg. Ugyanis a szakszöveg sokszor csak nehezen tudja leírni a valóságot, és hát ez az élet más területeire is igaz. A magam részéről konzekvensen tartom nemzeti hagyományunkat és a hosszhajlításokat három patanyomon történő mozgásként írom le, pontosan úgy, ahogyan az a lovarda talaján látszik. Szintén meg kell jegyezni, hogy a vállat be feladatot néha négy patanyomon is végrehajtják, a magam részéről ennek nem látom értelmét.
A cikk megosztásval segítsd a minőségi lovaskultúra terjesztését!
A vállat be fenti leírása (hosszhajlítás és három patanyom) azonban csak nagyon durva megközelítése a feladat lényegének. Ha csak az előző két kritérium számítana, akkor a feladatot nem vállat be gyakorlatnak, hanem patát be gyakorlatnak kellene nevezni. J A feladat neve azonban nem patát be, hanem vállat be – és nem véletlenül. A feladat lényege ugyanis a vállak bevezetése, mondhatnánk befelé való döntése és ezzel együtt a külső vállra eső teher könnyítése. A megkönnyült külső váll persze látható végeredményre vezet, a jó vállat be végrehajtása során a külső elülső lábtő kissé magasabbra emelkedik.
Az egyszerűsítő hagyomány
Miután a problémamegoldás alaptaktikája a részekre osztás, a vállat be feladat tanítása során az a legnagyobb kérdés, hogy először tanítsa-e a lovas az oldalra történő mozgást és azután a hajlítást, vagy először hajlítani kell a lovat és azután oldalra léptetni.
Érdekes, hogy kizárólag az első módszer maradt ránk hagyományként. Ennek megfelelően a vállat be tanításának a módszere az, hogy a lovas első lépésként megtanítja lovának a csípő csizmára való engedtetését, ennek eredményeként a ló képessé válik az eleje körüli fordulatra. Második lépésként a vállak oldalirányú vezethetőségét alakítja ki a lovas és lova így képessé válik a hátulsó lábak körüli fordulatra. Ha mind a kettő megy, akkor a vállakat és a csípőket egyszerre is lehet oldalra vezetni, ez a csizmára való engedés feladata. Ennek megfelelően a csizmára való engedés hagyományosan hajlítás nélkül történik. Ezek után ha a csizmára való engedés feladatban az oldalra haladás irányával ellentétesen hajlítjuk a lovat, akkor elvileg a vállat be feladathoz, a menetirányba való hajlítással az oldaljárás (a farat be feladat átlóvonalon való) végrehajtásához jutunk. A probléma azonban az, hogy a csizmára való engedés feladatban a ló magától értetődően menetirányba dől és az ebből következő vállat be végrehajtása során nem a külső, hanem a hajlítás szerinti belső vállát fogja könnyíteni. Magyarán ez egy nagyon gyors módszer, de nem a vállat be feladat elsajátítására, hanem csupán egy, ahhoz nagyon hasonló feladat elsajátíttatására. Ráadásul az módszer szinte lehetetlenné teszi a korrekciót, a lónak gyakorlatilag lehetetlen elmagyarázni azt, hogy a helyes feladat végrehajtáshoz az ellentétes irányba (a belső irányba) kellene dőlnie, hogy az a külső váll könnyítését eredményezze.
A vállat be helyes tanítása
A vállat be feladat során a hajlításnak van elsőbbsége az oldalra léptetéssel szemben. A helyes módszert legegyszerűbben futószáras helyzet feltételezésével lehet megérteni. Első lépésként a követő magatartást kell kialakítani. Ez azt jelenti, hogy a lovas testbeszéddel és ha kell futószárral (ami a belső direkt szárat jelenti a lónak) maga felé vezeti a ló vállát. Ennek eredményeként a ló válla a belső oldalra, a lovas felé dől, ezt a külső elülső láb mozgásából lehet ellenőrizni, a külső elülső lábnak a körív megtartása mellett a lovas felé, befelé kell lendülnie. Második lépésként a ló vállára tett pálcával kell szabályozni a befelé való dőlés mértékét. A ló két segítség közé kerül, a lovas befolyása kialakul, a belső direkt, a vállakat befelé vezető szár hatását a pálca fogja szabályozni, míg a pálca vállakat kifelé vezető hatását a belső direkt szár. Ezt a technikát a ló hátán a külső szár, belső csizma technikának nevezzük. A váll befelé való döntésével és a kétoldali befolyás érvényesítésével a ló, bár a köríven halad, mégis a lovas felé lép folyamatosan. Ennek lelki hatása a követő magatartás kialakulásában, fizikai hatása pedig az egyenességben – összességében a ló sebességének ugrásszerűen javuló meghatározhatóságában jelentkezik. A ló egészen könnyen felvehetővé válik.
Téli ötnapos kurzus ide kattintva!
A felvehetőség birtokában lehet azután aktivizálni a hátulsó lábakat, amit a hajlított helyzetben először a két patanyomon történő haladást három patanyomon történő mozgás kérésével, a far enyhe kiterelésével lehet érvényesíteni. Ilyenkor a három patanyomon történő mozgás a külső váll könnyítésével együtt jár. A belső láb határozottan a külső elülső láb felé mozdul, míg a ló a törzsét a súlypont alá lépő láb fölött tartja (ezért kell a befelé dőlés) és nem mozdítja el a belső hátulsó lát földet érési pontja fölül, kifelé. A későbbiekben nem csak a far kiterelésével (egyfajta farat ki helyzettel) lehet a vállat be feladatot végrehajtani, hanem az ügyesebb lóval a vállak bevezetésével is. Mindezért van az, hogy a vállat be feladat leírása először körön történik a XVIII. században.
A vállat be az félig farat be feladat
A körön történő vállat be a hátulsó lábakat aktivizálja, a súlypont felé lépő lábak hatására a ló nyaka előre nyúlik. A feladat ezért elengedtető hatású, lelkileg is és fizikailag is. A feladat körön történő helyes végrehajtása során világosan látszik, hogy a vállat be feladat és a farat be feladat során a vállak ugyanabba az irányba, azaz befelé haladnak, azonban a farat be feladat során a csípők is a futószárazó felé mozognak. Ez az oka annak, hogy míg a vállat be feladat alapvetően elengedtető jelleggel hat, addig a farat be feladatnál az összeszedő jelleg domborodik.
