Mármint nem egy kovács, hanem Kovács Ernő!

Megérte kilátogatni hétvégén Balatonvilágosra: a nagydíj kategóriában – egyebek mellett – Kovács Ernő kiváló teljesítményével régen látott stílussal és lezserséggel gazdagította a mezőnyt. Udvariaskodhatnék Komjáthy Györggyel, aki a szám legeredményesebb lovasa lett (négy bírónál nyert, egynél második lett: nem semmi a nemzeti bajnokságra készülve), megemelhetném képzeletbeli kalapom Simon Szilvia előtt, aki a Kajászó-Szentpéterpuszta Lovardát képviselte (és akinek szívem szerint szorítottam), elmerenghetnék azon, hogy miből fakad Dallos Gyula lovaglásának törhetetlen kisugárzása, mégis arról kell beszámolnom, hogy Kovács Ernő lovaglásával végre a könnyedség is a „sorompók közé” került.

Sallangmentes lovaglását csak dicsérni lehet, fellépéséből csak úgy sugárzott a lovasemberek természetes magabiztossága. Lova a nagydíj feladatban mindvégig elengedetten, szinte hibátlanul teljesített. Ha valamit fel letet vetni az a piaffe-ok közepes ültetettsége, de ez lova még fiatal életkorára való tekintettel elfogadható volt.

A páros a nemzeti bajnokságon feltétlenül éremesélyes!