Egyetlen kérdés foglalkoztat folyamatosan mióta lótulajdonos vagyok, hogy vajon megfelelő körülmények között van-e négylábú sporttársam, jó istállóban tartom-e lovamat. Milyen a pálya talaja, hogyan bánnak a lovammal, amikor nem vagyok vele, kiváló-e a takarmány minősége, jól érzi-e magát, nincs-e hideg, nincs-e meleg az istállóban, nem zavarja-e a szomszédja? Jómagam barátok, sporttársak között vagyok-e, biztosított-e szakmai fejlődésem, elvárásaim kiszolgálásra találnak-e? Stb., stb...
Mégis: milyen szempontokat kell figyelembe venni egyáltalán, amikor lovardát választunk?
Alapvetően négyet:
1. Rendelkezésre áll-e az az ifrastruktúra, ami a ló jólétét, a lovas kényelmét szolgálja? 2. Van-e kellő szakmai tapasztalata az istálló, a lovarda tulajdonosának? 3. Van-e kellő igényessége az istálló tulajdonosának? 4. Van-e kennelszellem, van-e kellő lovaskultúra a lovardában?
Mindezt azért kell feszegetni, mert ma Magyarországon jó lovashelynek számít az, ahol az első három kritériumból kettő teljesül! Ahol jó szakemberek vannak, ott hiányzik a pénz, azaz nincsenek meg a kellő feltételek. Ahol pénz van, ott nincs szakértelem. Ha nagyritkán mindkettő együtt van, akkor az igényesség hiányzik, a lovarda inkább disznóólra hasonlít. Iskolákról, kennelszellemről pedig beszélni sem lehet! A régi nagy klubok (BLK, Honvéd, HÖR Dózsa stb.) hanyatlásával eltűntek a szakmai műhelyek. A lovaskultúra csupán szigetszerűen létezik egy-egy szakember körül.
A lovassport fehér sport. Ugyanolyan, mint a vitorlázás, tenisz vagy a golf. A körülményeknek miért kellene másoknak lenni? Tisztaság, nyírott sövények, öntözött füves felületek, kulturált közösségi helyiségek, rend, elegancia. Ha valaki teniszezni, úszni, vagy akár sakkozni szeretné tanítani gyerekét pontosan tudhatja, hogy melyik iskolába kell beadni. Az eredmény nem kétséges. A fiatalok nem csak a sport csínját-bínját tanulják ki, de olyan környezetkultúrában fejlődnek, ami egész életükre tartást ad.
Hova tart, hova jutott a magyar lovassport, hol van színvonalas lovarda az országban? Szinte sehol! Az üdítő kivételek csupán a szabályt erősítik.
Szomorú ez!
