Csilla ma este helyre rakta a lelkem. Mert a lovasedzők lelkivilága sem egyszerű. Ugyan úgy vannak mélypontjai, mint a lovasoknak. Bár az eszemmel tudom, hogy a formaingadozás a sportoló életének természetes velejárója, a mélypontokat mégis nehéz megélni nem csak lovon ülve, hanem edzőként is. Szinti a hét elején egészen kiváló formát mutatott, végre előre tudtunk lépni. Júnóval a cél őszre a középosztály. A hét második fele azonban kritikán alulira sikerült. Szinte lelki beteg lettem. (Fordított)
Ma este Csilla hívott. Szerdán ültem a lován, csütörtökön és ma ismét ő lovagolta Madit, mindkétszer a „mennyekben volt” az érzéstől, amit kapott. (Ezért hívott.) Holnap ismét fel kell ülnöm, szeretné látni, hogy kell az elemcserét végrehajtani. Hát megmutatom! Utána kicsi pályát lovagol Csilla, reszeljük a lovat a Széchenyi emlékversenyre. (Sima)
Ilyen az élet: egy sima, egy fordított!
Ugyan ez volt a másik párossal is: Tünde a hét elején egész komolyan virított. (Sima) Lili, bár edzést beszéltünk meg, elfelejtett ma „kitalálni” a lovardába. (Fordított)
