A lókiképzés alapvető célja az átengedőség elérése. Ennek ellenére igen kevés szó esik róla, sőt, a lovaglással foglalkozó hazai szakirodalomban is szinte alig lehet az átengedőséget taglaló gondolatokat fellelni. Nem csoda, hiszen az átengedőség igen összetett fogalom. Pontos magyarázatát, leírását igen nehéz megadni - különösen azok számára, akik lovasként az érzéssel még nem találkoztak.
Átengedő az a ló, amely lovasa jelzéseire együttműködően, a lovas szándékainak megfelelően, ellenállás nélkül reagál. Átengedő az a ló, amely mozgását lovasa akaratának megfelelően - átmenet esetleges közbeiktatásával - bármikor, bármely irányban, jármódban és iramban megkezdi, vagy folytatja. Átengedő az a ló, amely a feladatokat lovasa akaratának megfelelően hajtja végre. Végül: átengedő az a ló, amelyen a segítségek külső szemlélő számára láthatatlan jelekké finomodnak.

Az átengedőség lényege ellenkezik az "izzadságszaggal". Nem lehet átengedőségről beszélni, ha a lovas tudása látványosan "diadalmaskodik" a ló akaratán. Az átengedőség egyszerűséget, harmóniát takar. Az átengedőség partnerséget jelent ló és lovasa között, az alá-fölérendeltség érzete eltűnik. Ló és lovasa egy lesz, közös fizikummá, egységes akarattá válnak.

Az átengedőség minden lovas számára elérendő cél. Az átengedőség legfontosabb előfeltétele a ló megfelelő egyensúlyi helyzete, illetve önhordása. Az a ló, amely az "elején van", amely nem hordja magát, képtelen a megfelelő minőségű kooperációra. Az önhordásból, a legalább vízszintes egyensúlyból fakadó egyszerűség és könnyedség nem csupán esztétikai igény a ló és lovas párossal szemben, hanem látványos megnyilvánulása annak, hogy képesek-e megfelelő együttműködést, átengedőséget kialakítani közös munkájuk során. Az átengedőség eléréséhez és fenntartásához a lovas részéről az egyensúlyi pozíciók kifinomult érzékelése szükséges.

Az átengedőség kialakítása során elengedhetetlen a ló harmonikus mozgásának, ütemességének biztosítása. A belső feszültség és a feszesség bármilyen formája az együttműködés akadályát, a segítségek elfogadásának gátját képezi. A lovas szándékával való ellenkezés, az ellenállás minden esetben merevséggel, feszességgel jár együtt.

A száronlét hiánya a megfelelő kapcsolat hiányát jelenti. Ha a ló nincs száron, a csizma-, a derék-, a szár- és a testsúlysegítség, valamint azok együtthatása nem lehet korrekt, hatékonyságuk nem lesz megfelelő, az átengedőség csorbát szenved.

A lendületesség és egyenesre állítottság szintén megkerülhetetlen feltétel az átengedőség eléréséhez. A lendületszegény mozgás ugyanis nehézkességet, lomhaságot eredményez, a ferdeség pedig az ellenállás egyfajta megnyilvánulása. Mindezek figyelembevételével, az összeszedettség elérésével, a helyes egyensúly kialakításával lehet az átengedőséget elérni. Ez nem egyszerű feladat: nagy tapasztalatot, rutint, helyes lovasérzést és sok-sok munkát igényel. Mégis, a harmónia beteljesülését, a lovasérzés csimborasszóját jelenti az átengedő ló lovaglása.