Bejegyzéseimben igen sokat foglalkoztam a lovak elengedettségével, elengedtetésével.

Talán már unalmas is.

Az izmok nyújtásának, lazításának kérdését egyetlen egy sportágban sem lehet megkerülni, merev izomzattal még közepes eredményre sem számítani, ezzel szemben a sérülések kockázata igen magasra nő.

A lovassportban az elengedtetés, más sportokhoz hasonlóan az izmok nyújtása révén érhető el, azonban „nálunk” az izomzat lazításának még egy feltétele van: a helyes egyensúly. A helytelen egyensúlyi helyzetet egész egyszerűen úgy nevezzük, hogy a ló az „elején van”. Testét (ízületeit és izmait) ilyenkor nem a természet adta módon használja, elengedettségről, lazaságról, harmóniáról nyilvánvalóan nem lehet szó.

A lovassportban a sérülések többsége nem a túlzott munkamennyiség, hanem a ló testének helytelen használatából adódó túlterhelés miatt keletkezik, ami könnyű munkavégzés során is bekövetkezhet. A helytelen egyensúlyban, elengedtetés nélkül lovagolt ló idő előtt elhasználódik, elöregszik.

Az egyensúly kérdése, problémakezelése nem egyszerű. Egyrészről a lovasnak képesnek kell lennie arra, hogy érzékelje lovával együttes súlypontjának helyzetét, másrészről képesnek kell lennie arra is, hogy a lovaglás során azt a kívánatos módon, bármely pillanatban, bármely irányba el tudja mozdítani: segíteni tudjon lovának az elvesztett egyensúly visszaszerzéséhez, vagy a megfelelő egyensúlyi helyzet kialakításához.

A jó hír az, hogy mindkettő tanulható!