Hosszú idő után pénteken ismét jártam a Nemzeti Lovardában. Annak idején (két évtizeden keresztül) tulajdonképpen az otthonom volt. Most is hihetetlen érzések szakadtak fel bennem, de nem csak az emlékek miatt.

Azt az igénytelenséget, mocskot, amivel a NEMZET LOVARDÁJÁBAN találkozni lehet leírni képtelenség. Omló vakolat, szalma és szénabálák az udvaron, félbehagyott építkezés, sár, zsírszag…Ez fehér sport? Hová lettek azok a lovasemberek, akiknek volt tartásuk és katonás rendet tartottak? Milyen az a lovaskultúra, ahol az első számú lovardában ilyen körülmények vannak?