Előző cikkem élénk vitát váltott ki, ezért engedjétek meg, hogy néhány gondolattal azt kiegészítsem.
A vállat be feladat a hosszhajlítások egyik fajtája. A hosszhajlítás során a ló gerincoszlopa teljes hosszában meghajlik. (A lovas szakmai nyelv a hajlítástól határozottan megkülönbözteti az állítás fogalmát, amikor is a gerincoszlopnak csak a mar előtti része kerül meghajlításra.) A vállat be végrehajtása során a kiképzőnek arra kell törekednie, hogy „a hosszhajlítás a ló elejétől a hátuljáig lehetőleg egyenletes legyen. A keresztcsont elcsontosodása azonban határt szab a gerincoszlop oldalirányú mozgékonyságának és megakadályozza, hogy a tarkótól a faroktűzésig teljesen egyenletes legyen a hajlítás.” (Pontosan ez látszik a cikkhez csatolt képen!)
A feladat végrehajtásának célja a belső hátulsó lábnak a súlypont felé való léptetése. A segítségadás mikéntje majdhogy nem mellékes. Ha a lovas eléri a feladat célját, akkor helyes segítségeket adott, ha nem éri el, akkor helyteleneket. Mindezzel együtt úgy a modern, mint a klasszikus iskola a belső oldalra helyezi testsúlysegítséget a hosszhajlítások lovaglása során. A modern iskola egyik ikonjaként Harry Boldt, a Díjló című könyvében egyértelműen leírja, hogy a vállat be feladatnál a testsúly a belső oldalra esik, szintén a modern stílus „képviselőjeként” ugyan ezt fejti ki az Irányelvek vonatkozó része is. A klasszikus iskola képviselőjeként a hosszhajlítás szerinti belső oldal terhelése mellett tör lándzsát Philippe Karl és Anja Beran. A magam részéről, hagyománytiszteletből szintén ezt az álláspontot preferálom: a magyar lovas hagyományok a belső oldal terhelését örökítették ránk.
A lovaglásban azonban nincsenek kizárólagos igazságok. Sok út visz Rómába. Vannak lovasok, akik nem a hosszhajlítás szerint, hanem a menetiránynak megfelelően helyezik testsúlyukat, így a vállat be feladatnál a külső oldalt terhelik. Ez stílus és szokás, szoktatás kérdése: ha a feladat elérte a célját nem lehet vitatni ezt az utat sem!
A külső láb helyzetét szintén a feladat végrehajtása minősíti! Ha a ló fara „nem esik ki”, akkor a külső csizma jó helyen van. A cikkekhez csatolt képen Harry Boldt látható, a fénykép a Díjló című könyvének az egyik illusztrációja. Harry Boldt először 1964-ben Tokióban, majd 1976-ban a képen látható Woycek nevű lovával lett csapatban olimpiai bajnok.
