Bezzeg régen minden más volt. A csúcs év Dallos Gyula istállójában az volt, amikor 34 ló került hozzánk kipróbálásra. Bármelyiket választhattuk volna. De hát az még az állami időkben volt.
Most csak egy lovam van, abból kell gazdálkodni: egy golyó van az elefántlövő puskámban. Ez nem a sikerül, vagy nem kategória, ennek működnie kell! De az egy golyó mégis csak egy golyó. Nem sok, sőt kevésnek mondható. Vagy talál, vagy nem. Biztosabb lenne, ha a tárban legalább még egy lapulna.
De milyen legyen a másik?
Mindenképpen magyar tenyésztésűt szeretnék. Na, nem azért, hogy mindent nemzeti színnel öntsek le, hanem azért, mert hiszek abban, hogy a „miénk” is jó.
De mégis milyen legyen a másik?
Arra az elhatározásra jutottam, hogy angol telivért szeretnék (magyar tenyésztésűt). A múlt héten kint voltam Alagon. Csodaszép lovakat mutattak. Hát a választás nem egyszerű!
