Barokk lovakkal, frederiksborgival, knabstrupperrel, munka közben most találkoztam először. (A képen a frideriksborgi fajta egyik egyede látható, nem az, amivel dolgoztam.) Meglepő a különbség napjaink sztárlovaihoz viszonyítva, azokkal össze nem vethetőek, olyannyira, hogy velük szemben teljesen más elvárásokat kell támasztani. Persze ahhoz, hogy az itteni lovakhoz hasonlóakkal találkozzam, nem kellett volna ilyen messze utaznom.

Ezt ne vegye senki sem a dolgok túlértékelésének, sem alábecsülésének, a kijelentés egyszerűen ténymegállapítás, mindenféle érzelem nélkül. Hogy miért is?

A XVI. század a lótenyésztés fényes időszaka volt. Nem csak azért, mert az európai uralkodók sorra alapították méneseiket, így a világ hozzánk közelebb eső felében a klaudrubi (1562) és a lipicai ménest (1580), Európa másik részein például a frederiksborgi ménest (a klaudrubi ménes alapításával évre megegyezően), de azért is, mert az egyes ménesek között az akkori tenyésztők virágzó kapcsolatokat alakítottak ki, aminek következtében rendkívül erősen hatottak egymásra. Ennek az egyik legszebb és mindmáig meglévő eredménye a lipicai ménes Pluto törzse, ami a frederiksborgi tenyészetből Lipicára érkező törzsalapító mén után kapta a nevét. Szóval barokk típusú lovakkal, az itteniekhez hasonlóakkal, odahaza szinte minden faluban lehet találkozni, Ezzel kapcsolatban ismét (!) azt szeretném megjegyezni, hogy szakmailag nyugodtan tekinthetnénk magasabbra, máshol is a nálunk elérhető lovakkal, vagy ahhoz hasonlóakkal dolgoznak, ebben a tekintetben a hazai viszonyok semmivel sincsenek hátrább a külhoniaknál! Az, hogy Magyarországon nincsenek tucatjával a legmagasabb fokon kiképzett lovak, az nem négylábú társainkon, hanem a szakma magas szintű ismeretének és alázatos művelésének hiányán múlik! Ez nem kétséges!