A lókiképzés egyik legnehezebb feladata az, hogy csak hosszú munkával lehet elérni a kellő elengedettség és a kívánt egyensúly egyidejű megvalósulását.
A megfelelő egyensúly elérését, a súlypont hátrafelé való tolódását a ló két módon tudja elérni: a hátulsó lábízületek fokozott hajlításával, valamint a nyak és tarkó fel, illetve hátraigazításával. Mindkettő az izmok határozott rövidülését feltételezi. Az elengedettség viszont az izmok nyújtásával jár: a hátulsó lábak ízületei kevésbé lesznek hajlítottak, a hát és nyakizmok meghosszabbodásával pedig a tarkó előre és mélységi irányba mozdul. A lókiképzés során nem kell attól tartani, ha esetenként nem áll fenn a kívánt egyensúlyi helyzet és az elengedettség egyidejűsége, tudatosan néha fel lehet vállalni az egyik vagy másik hiányát! A képzés egyes szakaszaiban vagy a végsőkig fokozott elengedettség felől kell közelíteni a helyes egyensúly megtalálásához, vagy a kellő egyensúlyi pozíciót felvéve kell az elengedettséget „keresni”.
