Járosi Tünde hozzászólása a Zabla és Kengyel blog Teljesítményt, most és mindenáron! című bejegyzéshez:
Köszönöm ezt az írásodat is!

Én meg régi szellemben nevelkedtem, amikor a lovaglás nem a segédeszközök használatára fókuszált, hanem a lovaglótechnika helyes elsajátítására, a tiszteletre, a munkával szembeni maximális alázatra. Nagyon-nagyon hiányolom a mai lovas életből, hogy a lovasok többsége szinte semmit nem tud a lóról. Sem anatómiailag, sem etológiailag. Így nem érti es nem is értheti meg, hogy miért olyan könnyű egy lovat leamortizálni, ahelyett, hogy helyes, türelmes képzéssel, "működésének" megismerésével könnyebben, gyorsabban, hatékonyabban dolgozhatnának. Sokan ezeket a dolgokat valamiféle bűnös dolognak tekintik, pedig ha működött 150-200 evvel ezelőtt, miért ne működne most is?

Szerencsére Németországban vagy az USA-ban - ha van rá anyagi kerete az embernek - nagyon sokfele tanfolyamon tanulhat az ember a LÓRÓL. És akkor még a lovaglástechnikáról nem is beszéltünk. De megismerni, megérteni az állatot, aki - számomra legalábbis - nem sportszer, hanem társ, az ma nem divat.

Ezért örülök az efféle hiánypótló, szemfelnyitó írásoknak, amikor nem csak én potyorgom a gondolataimat, hanem olyas valaki, akinek a szakmában neve van!

Én a klasszikus képzés híve vagyok, a türelmes kitartó munkáé. Ha nem egy hónap alatt megy valami csak három hónap alatt, akkor sincs baj. A baj legtöbbször a szemlélettel van. A fiataloknak, az utánpótlásnak meg honnan is lenne megfelelő szemlelete, ha manapság mar az edzőknek sincs? (És itt jönne egy hosszas fejtegetés a mai lovasképzésről, ill. annak hiányosságairól - de nem jön!)

Köszönöm, hogy ezekről írsz, mert ezek kellenek!