Hogy pontosan mi az összeszedettség, annak kétfajta megközelítése lehetséges. Az egyik (napjaink divatos álláspontja) az, amit gyakran és viccesen összecsomagolásnak szoktak említeni. A vicceskedés egyébként pontosan leírja azt, hogy a kifejezés használója mit gondol az összeszedésről: a ló szűk keretbe történő belepréselését. Ez a megközelítés szerintem tévedés.

Én a másik megközelítést jobban szeretem. Az összeszedettség számomra nem szűk keretet, hanem rövidséget (szó szerint rövid lépéseket, vagy ugrásokat) és megfeszített figyelmet (a lovas elvárásaira irányuló koncetrációt) jelent, aminek a végeredménye az együttműködödési hajladóság végletekig való fokozódása. Ez az, ami miatt a díjlovas kis helyen meg tud fordulni (például perdülés), ez az, ami miatt az ugrólovas egészen kis szélességű akadályt is meg tud ugratni (lásd egy szék, vagy egy földbeszúrt kard megugratása), ez az, ami miatt a military lovas, egyébként ilyesztő akadályon is át tud lovagolni, de ez az, ami miatt a rendőrló akár nagy tömegben is végre tudja hajtani feladatait.

Az összeszedettség nem forma, hanem tartalom. Természetesen bizonyos formája is van, de ez az előző eredménye. Aki csupán a formát célozza a lókiképzés során, az a tartalmat sohasem fogja magáénak tudni!