Az alábbiakban Igaz Andrea cikkét közlöm:
Kiképzési módszer vagy állatkínzás? Szükséges tornáztatás vagy a kényelmetlen és fájdalmas helyzetből való szabadulás lehetőségének feladása és a tehetetlenség elfogadása a ló részéről?
Természetesen ezek olyan kérdések amely minden lovat szerető embert, kiképzőt és lovast kéne, hogy foglalkoztassanak. De még mielőtt bárki is boszorkányüldözésbe kezdene (ami az utóbbi időben divattá vált, így kiváló lovasok és kiképzők váltak céltáblájává önjelölt állatvédőknek és lóhoz kevéssé értő laikusoknak csak mert lovuk vonal mögé került, vagy mert egy előnytelen fotó készült róluk) szerencsésebbnek tartom árnyaltabbá tenni a problémát. A probléma ugyanis valós, és elfogadhatatlan módszerek és eszközök bizony jelen vannak a kiképzésben és a sportban. Azon túl, hogy a lóval szembeni érdemtelen, méltánytalan bánásmód (nem is beszélve a pszichikai és fizikai kínzásról) elítélendő és büntetendő még tönkre is teszi a sportot és rányomja a bélyegét a lovas társadalomra. Nem véletlen, hogy az utóbbi években felerősödtek azok a hangok amelyek már önmagában a zabla, a nagykantár, a pálca, a sarkantyú használatát, mi több a lovaglást magát is állatkínzásnak tartják. Ezért fontos, hogy pont a lovasok lépjenek fel minden olyan magatartással szemben amely lovasemberként nem elfogadható.
Véleményem szerint a téma szempontjából kérdéses, és annak árnyalásához szükséges fogalmak az alábbiak: rollkur, hiperflexió, LDR, vonalmögöttiség, szármögöttiség.
Rollkur:
Már önmagában is problémás a Rollkur fogalmának pontos meghatározása, hiszen ezt egy német lovas szaklap vezette be (St. Georg) és nem pedig egy valós definícióval rendelkező szakkifejezés. (A Rollkur egyébként egy a gyomornyálkahártya gyulladás, ill. a gyomorfekély kezelésére használt hatásában megkérdőjelezett gyógymód elnevezése).
Mivel egyértelműen csak negatív felhanggal használható, úgy gondolom elfogadható az alábbi meghatározás:
A Rollkur a lovas kezei és ülése által szándékosan és erőszakosan kikényszerített, vagy futószárazásnál a kikötőszárakkal a ló számára kényelmetlen, kellemetlen, akár fájdalmat vagy légzési problémákat is előidéző természetellenes tartás amely a nyak extrém mélyre és kerekre történő hajlításából adódik.
A Rollkur pontos meghatározása ennél azonban bonyolultabb, hiszen ha a ló már a „gondos képzés” következményeként megtanulta, hogy az ellenállás teljesen felesleges mert a kellemetlen nyak- és fejtartásból szabadulni úgysem tud (tanult tehetetlenség) ellenállás nélkül is hajlandó lehet a kellemetlen tartás felvételére.
Mégis, ha ezt a meghatározást elfogadjuk, akkor azt hiszem a további vita arról, hogy ez megengedhető e szükségtelen (annak ellenére, hogy a lóra való károsságát egyértelműen még nem sikerült bebizonyítani a probléma komplexitása miatt).
Hiperflexió:
A szó egy ízület normálisnál erősebb hajlítását jelenti, de lovasok között elfogadottan szinonimája a Rollkurnak, a nyak extrém hajlítását jelenti. Ez a kifejezés annyiból vitatható, hogy lovak esetében mit tekintünk a normálisnál nagyobbnak?
Ha a Rollkur szinonimájaként fogadjuk el a kifejezést akkor természetesen felesleges a további diszkusszió, abban az esetben a hiperflexió elfogadhatatlan és elítélendő.
Az azonban már vitatható, hogy mit tekintünk a normálisnál erősebb hajlításnak és azt milyen módon érjük el.
Egy élsportoló vagy egy táncos is sokkal hajlékonyabb, izmoltabb, a határaik egészen máshol vannak mint egy olyan embernek, aki egész nap az irodában a számítógép előtt ül és ez a különbség természetesen egy sportló esetében is igaz ha egy naponta terepre kikocogó hobbi lóval hasonlítjuk össze. Ha azt állítjuk, hogy a hiperflexió a négyszögben megkövetelt (tehát azt tekintjük normálisnak) hajlítást meghaladó, de a lónak nehézséget és fájdalmat nem okozó, egyensúlyát és biztonság érzetét nem sértő mértékű, akkor már elfogadható és esetleg szükségszerű is lehet. De ebben az esetben senkinek sem kéne megpróbálnia megmagyarázni, hogy ha a ló előbb a jobb, majd a bal vállát „csókolja meg” miközben lovasának izmai dagadnak (vagy nem, de egy csavart drót zabla, vagy egyéb „finom eszköz” van a ló szájában) az könnyed tornáztató munka.
LDR:
Az elnevezés valójában onnan ered, hogy a Rollkur és a Hiperflexió közé a köztudatban egyenlőségjel került, így a mélyen és kereken lovaglást preferálóknak ki kellett találni egy szalonképes elnevezést. A Low-Deep-and-Round rövidítéséről van szó. Azon lehet vitatkozni, hogy az LDR hasznos-e az elengedtető munka során vagy nem, de úgy gondolom, hogy a lovat sem fizikailag, sem mentálisan nem károsítják (és ez a hivatalos álláspont is). Ha a munka során a ló ilyen képet mutat az elfogadható, a probléma sokkal inkább az, hogy az LDR-t népszerűsítő lovasok többsége mégis csak Rollkurban lovagolja a lovát ami viszont elfogadhatatlan.
Vonal mögött:
A napi munkában, a bemelegítő pályán vagy akár verseny szituációban is kerülhet egy ló vonal mögé. Ez történhet a lovas szándékos, ilyen irányú segítségéből adódóan illetve a lovas akarata ellenére. A ló ilyen esetben vonal de nem szár mögött van. A lovat semmilyen szempontból nem károsítja, sőt bizonyos esetekben a bemelegítés vagy a munka során kívánatos. Ennek oka (ez jó síkmunkát végző ugrólovasoknál is megfigyelhető), hogy a ló háttevékenysége így fokozható, egy pozitív! feszültség jön létre a lovas keze és a ló lendületesen, súlypont irányába dolgozó hátsó lábai között amelynek eredményeként az ebből a helyzetből vonal elé lovagolt ló jobban használja magát. Nem véletlen, hogy az ugrólovasok többsége a lovát inkább mélyebben és kerekebben, síkon túlnyomó többségben vonal mögött lovagolja.
Szár mögött:
Egyértelműen nem kívánatos, hogy egy ló szár mögött menjen, hiszen ez azt jelenti, hogy a ló „nincs a lovas előtt”. Tehát a ló nem fogadja el a lovas előre hajtó segítségeit, nem használja a hátát és nem támaszkodik. A szár mögött lévő ló visszatarthat, elrohanhat, a lovas hatástalan marad. A lovat ettől függetlenül nem károsítja és fájdalmat sem okoz neki. Adódhat a (többnyire még fiatal, vagy képzetlen) ló fennálló egyensúly problémáiból, erőtlenségéből, képzettségi hiányosságaiból esetleg fogváltás miatti érzékenységből…stb. Tapasztalt kiképző segítségével (és természetesen egészségügyi problémák kizárásával) többnyire probléma nélkül orvosolható.
A fentiek tekintetbe vételével tehát megállapítható, hogy senki se kövezzen meg egy lovast azért mert a lova szár mögött vagy vonal mögött van, vagy mert egy rossz pillanatban elkapott fotót lát az illetőről. A négyszögben megköveteltnél nagyobb mértékű hajlítás teljesen elfogadható, de a túlzások és a szándékos, erőszakkal kikényszerített természetellenes testtartás minden esetben káros és elítélendő, abban az esetben is, hogy ha ezt a tartást előzetes tréning során „tanították” meg a lónak. A vonal előtt dolgozó ló sem bizonyítja önmagában a kiképző munka helyességét, mindig az összkép a döntő. Természetesen egyszerűbb lenne sablonokkal, ábrákkal, szögmérőkkel pontos adatokat megadni, de ez sajnos a lovaglásnál lehetetlen hiszen minden ló és minden szituáció más és más…