(A cink.hu tegnapi posztja után nem tudom előhozakodhatok-e ezzel a témával, de aminek ki kell jönnie, annak ki kell jönnie.)
A ló precíz vezetése kézen nem könnyű feladat. Nyeregből a vezetés kissé egyszerűbbnek tűnik (!), mert a lovas a problémáit nyeregből erőből is meg tudja „oldani”. Persze ez a probléma megkerülése valójában, nem pedig a megoldása. Kézen a ló az erősebb, így a felmerülő kérdésekre erőszakoskodással nem tud a kiképző pontot tenni. Éppen ezért igaz az az elv, hogy amit kézen nem tud a lovas végrehajtani, azt ténylegesen nyeregből sem tudja!
A lóval kézen történő munka során a vezetés szempontjából az egyik végcél az, hogy a lovat egy kézbe fogott szárakkal lehessen irányítani. Erre azért van szükség, mert a kiképző másik kezébe a pálca kerül. A pálca a nyeregben ülő lovas combjait jelzi a lónak, azt mutatja, hogy ha a lovas nyeregben ülne, a combjaival milyen segítségeket adna. A szárak egy kézbe fogására két lehetőség adódik. Az egyik az aszimmetrikus fogás. A két lehetőség közül ez szerényebb tapasztalatot igényel! Bal kézen dolgozva például a bal szárat olyan rövidre fogja a kiképző, hogy ökle a ló szája és marja közötti távolság felénél helyezkedjen el a ló nyakának oldalán, a másik szárat végig vezeti a ló nyakának külső oldalán és a mar közelében a sörényélen „visszafordítva” fogja azt marokra. A szárak egymással szemben érkeznek a kiképző ökléhez, ami a ló nyakának oldalán helyezkedik el. A lovas maga felé indirekt jobb szárral vezeti a ló vállait, magától el pedig a nyakra helyezett ököl nyomásával. Még jobban egyszerűsíti a helyzetet, ha mindezt a fal mellett próbálja a lovas, mert a fal segíti a ló egyenességét, a ló értelem szerűen a fal és a lovas között halad. A kérdés ilyenkor persze az, hogy hogyan lehet elszakadni a faltól, a lovarda közepén hogyan lehet az egyenességet fenntartani és az, hogy a szártartás nem teljesen azonos azzal, mint ahogyan majd a nyeregből történik a vezetés.
Éppen ezért a másik, mondhatnánk haladó szárfogás a mar fölött történik. Ilyenkor a szárak párhuzamosan érkeznek a kiképző ökléhez. Aki ezzel próbálkozik, az először azt fogja érezni, hogy fizikailag képtelenség így vezetni a lovat, azt fogja érezni, hogy messzemenően nincs elég ereje hozzá. Azt fogja érezni, hogy magasra emelt, teljesen kinyújtott kézzel lehetetlen szabályozni a lovat, sőt azt gondolhatja, hogy nincs az az erőember, aki ilyen testhelyzetben, ilyen pozícióban kordában tudná tartani a lovat és folyamatosan képes lenne annak uralására.
De hát pont ez a lényeg!
Ha ezt érzi a lovas, akkor lova nincs tökéletes egyensúlyi helyzetben! Az egyensúlyban mozgó lovat cérnaszálon lehet vezetni! A ló mar fölötti vezethetősége a helyes egyensúly legegyértelműbb jele!
A csatolt képen Maximilian Weyrother, a bécsi spanyoliskola vezetője látható és egészen világosan látszik, hogy semmilyen erőt nem fejt ki! Lova persze iskolaegyensúlyban, iskolaálljban van!