Magyar díjlovas legutóbb 1936-ban szerepelt olimpián, sőt Berlinben nem csak egyéniben, de a csapatversenyben is a verseny részesei voltunk. A csapat a 6. helyet szerezte meg, az egyéni versenyben Pados Gusztáv tüzér tábornok 14., Magasházy László huszár ezredes 17., Keméry Pál huszár ezredes 26. lett. (A fenti képen Pados Gusztáv tábornok látható.)
Az alábbi linkre kattintva a filmhíradó részleten Pados Gusztáv és Magasházy László lovagol. Érdekes, hogy a két lovas munkájának néhány másodperce napjaink elvárásától teljesen eltérő lovaglási felfogást mutat. A két háború között készült felvételeken ez szinte mindig így van. Láttukra, napjaink lovasai csak legyintenek azzal, hogy azóta rendkívül sokat “fejlődött” a lókiképzés, a lovassport. Gyakran azok is ezt mondják, akik egyébként nagy tisztelői a 20-as, 30-as, 40-es évek magyar lovaskultúrájának, annak amit leginkább az örkénytábori jelző fémjelez.
Számomra ez az álláspont nem fogadható el. Nem tudom elképzelni, hogy Pados tábornoknak, Magasházy és Keméry huszár (!) ezredeseknek napjaink lovasai bármi újat tudnának mondani! Lovas elődeink tisztelete nem merülhet ki abban, hogy általánosságban tiszteletükről szónoklunk, lovaglásukat pedig leszóljuk az egyes felvételek alapján. Ellenkezőleg! A rendkívül szerény mennyiségű filmanyag minden egyes kockáját a legnagyobb megbecsüléssel kell vizsgálni és meg kell találni azokban azt, ami a XXI. századi magyar lovaskultúrát ismét erőssé teheti!
http://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=2214