A lovaglásnak, a lókiképzésnek van egy technikai oldala. Tudni kell például helyesen ülni, tanügetni, tudni kell azt, hogy az ugrásváltás segítségét a vágta melyik pillanatában kell adni, ügyesen kell használni a futószárazó ostort, stb.

De van egy elméleti oldala is. Érteni kell a mit, miértet is. Mi a lókiképzés logikája, hogyan és miért épülnek egymásra az idomítási skála egyes fokozatai, miért kell hosszhajlításokat gyakorolni a lóval, mi az önhordás, öntartás, stb.

Úgy a technikai, mint az elméleti részről könyvtárnyi feljegyzés, iromány, most már akár mozgóképes dokumentáció is rendelkezésre áll. Azonban semmi sem, különösen a klasszikus szerzők gondolatai nem érthetők meg, ha a lovas nem rendelkezik elképzeléssel arról, hogy milyen is legyen a végeredmény.

Illetve sokaknak van elképzelésük, de az leginkább arra vonatkozik, hogy ilyen vagy olyan feladatot végre tudjon hajtani a ló: tanulja meg az oldaljárást, képes legyen a sorozatos ugrásváltásra, esetleg piaffe-ozzon. Tudjon közép, vagy nehéz osztályú versenyen szerepelni. Az én elképzelésem más. Azt szeretném, ha lovam minden körülmények között engedelmes legyen és mindez könnyedséggel párosuljon, akár otthon vagyok, akár terepen, akár a faluban ha szembe jön egy traktor, vagy a kerítés túloldalán hangosan ugat egy kutya!

Joszipovich Zsigmondról mondják, hogy csata előtt nehézosztálú feladatokat gyakorolt, hogy teljesen engedelmes legyen lova. Hmmm...