A lókiképzés egyik leglátványosabb feladata az ugrásváltás. Minden ló képes megtanulni, minden ló képes végrehajtani. A tanulás és a végrehajtás ezért szinte mindíg a lovason múlik. A helyes segítségadásra, még a képzetlen ló is általában végrehajtja a feladatot.

Az ugrásváltást egyenes lóval lehet végrehajtani. Ez csupán azt jelenti, hogy a ló két patanyomon jár. Nem jelenti viszont azt, hogy a ló ne lenne hajlítva. Míg az egyenesség a két patanyomon való járást jelenti, addig a hajlítottság a ló gerincoszlopára vonatkozik. (A gerinc hajíltása ellenére a ló járhat egyenesen a két dolog egymástól teljesen független.)

Van aki azt állítja, hogy vágtában csak állításban jár a ló (a tarkótól csak a marig hajlított a gerincoszlop), de ez nem igaz, mert a jól képzett ló a legkisebb állítására hajlítással reagál, azaz gerincoszlopát teljes hosszában meghajlítja. (Kattints vonatkozó bejegyzésemre: A hajlékony ló)

A hajlítás miatt a lovas jobb, vagy bal ülésben ül. Ez azt jelenit, hogy belső csípője mélyebben van a másiknál, válla a ló vállval, csípője a ló csípőjével párhuzamos. A jobb, vagy bal ülést, mint elsődleges segítséget erősítve másodlagos segítségként a lovat a belső szár hajíltja, míg a lovas belső combja a hevederen, külső combja a heveder mögött helyezkedik el. (Kattints vonatkozó bejegyzésemre: Elsődleges és másodlagos segítség)

Az ugrásváltás tulajdonképpen abban áll, hogy a ló az ülés cseréjére áthajlítja gerincét és ennek megfelelően folytatja mozgását. Az ugrásváltás segítsége majdnem pillanatszerű, azt akkor kell adni, amikor a ló lábai a földön vannak. Ez az a pillanat, amikor a lovas csípője megkezdi az előrefelé lendülést. A lovas az új belső ülsőcsontot terheli, vállát és csípőjét a megváltozott hajlításnak megfelelően fordítja. Az ülőcsontok terhelése és tehermentesítése nem jelenti a lovas súlypontjának oldalra való elmozdítását! Az ülés cseréjét a másodlagos segítségek cseréje erősítheti: az új belső szár erősítheti az áthajlítást, az új belső comb előremozdul a hevederre, az új külső comb, hátra mozdul a heveder mögé.

Ha a ló reagál az elsődleges segítségre, akkor az ugrásvátás segítsége szinte láthatatlan. Minél inkább látható a segítség, azaz minél nagyobb másodlagos segítséget kell adni, annál inkább ellenálló a ló a feladatra. A nagy, látványos segítségadás, az ollózás éppen ezért az ugrásváltás halála! (És hát valljuk be: ronda és izzadságszagú is, amikor a lovas tornászik a lovon!)

A fentiekből az is következik, hogy az ugrásváltás segítségadását akár lépésben, vagy álló helyzetben is gyakorolhatja a lovas! Az ugrásváltás kulcsa ugyanis a ló problémamentes, végletekig egyszerű áthajlítása egyik kézről a másikra. Ha ez lépésben, vagy állóhelyzetben nem probléma, akkor valószínűleg vágtában sem lesz az! Azonban, ha lépésben, vagy álló helyzetben nem egyszerű az áthajlítás, akkor az ugrásváltás is problémás lesz!