Lendületesség nélkül nem beszélhetünk helyesen kiképzett lóról. A lendületesség vizsgálata nem egyszerű, mert a lendület a lókiképzés talán legnehezebben leírható fogalma, a lovasok, a nézők, a bírák gyakran félreértelmezik: a túl nagy irammal, az ütem fölötti mozgással azonosítják.

Lendület a lovaglásban

A lendület hétköznapi értelemben fizikai fogalom, ami a test tömegével és sebességével arányos. Minél nagyobb a test tömege, minél nagyobb a sebessége, annál nagyobb a lendülete. Lovaglási értelemben viszont a lendületnek sem a tömeghez, sem a sebességhez nincs köze. Azonos iramban nevetséges lenne azt gondolni, hogy a nagyobb testtömegű lónak nagyobb lenne a lendülete. Ugyanígy van a sebességgel is. Az iram növelésével nem növekszik a ló lendülete, a lendületnek semmi köze az iramhoz! Vagyis a ló minden iramban lehet lendületes. Még a szélsőségesen kicsi iramú piaffe is lendületes, feltéve, ha helyesen hajtják végre. Ezt támasztja alá a szabályzat vonatkozó része is: “a piaffe-ot lendületesen, tökéletes egyensúlyban kell végrehajtani.” (Magyar Díjlovagló Szabályzat, 15. cikkely, 1.3. bekezdés)

Ennek ellenére még a legmagasabb kategóriájú nemzetközi díjlovas versenyeken is munkaügetést lovagolnak a lovasok lendületes összeszedett ügetés helyett, és ezt a bírák magas pontszámokkal tovább erősítik! Ez helytelen!

De a ló persze használja a fizikai értelembe vett lendületet is. Például a kiképzetlen, gyenge, ügyelten ló az akadályok ugrása előtt szívesen növeli sebességét, úgymond megrohamozza az ugrást, hogy lovaglási értelemben vett lendületének hiányát fizikai értelemben vett lendületének növelésével kompenzálja. Meglendíti testtömegét, és ezzel csökkenti az ugráshoz szükséges erőkifejtés nagyságát. A helyes tréningben ez megengedhetetlen, mert a lendület hiányát a ló a helyes iram feladásával tovább rontja! Sőt, az ilyen lovon a lovas befolyása is erősen csökken, úgy az ugrás előtt, mint utána. A síkmunkában is a kétfajta lendület összekeverése, azaz a lendületesség helyett az iram fokozása a lovas befolyásának elvesztéséhez vezet. A ló olyan lesz, mint az elszabadult hajóágyú, könnyedségét elveszti, megjelenése izzadságszagú lesz, a finom jelek helyett csak a durva segítségekre fog reagálni. Kontrollálhatóság nélkül nem beszélhetünk lendületről!

A lendület tanult tulajdonság

A lendület a hátulsó lábakban ébredő impulzus, de nem csak az. A lendület nem a hátulsó lábak nyers ereje. A lendület gyorserőt, a lendület szabályozottságot is takar. A lendület ezért a kiképzés eredménye, a ló tanult tulajdonsága, így a lendület nem keverendő össze a nagy mozgással, az átlagon felüli alapadottsággal. Ahhoz, hogy a ló lendületes legyen, nem kell különleges adottsággal rendelkeznie. Sokszor a nagy alapmozgás inkább akadálya a lendületesség kialakításának, a nagy alapadottság ugyanis az avatatlan szemlélő, a felületes kiképző számára eltakarhatja a lendület hiányának problémáit.

A jármódok és a lendület

A lendületet legtöbben a jármódok lebegési fázisához kötik. A Nemzetközi Lovas Szövetség szabályzata például egyértelműen azt állítja, hogy csak annak a jármódnak (az ügetésnek és a vágtának) van lendülete, amelyik rendelkezik lebegési fázissal, és ennek megfelelően azt is állítja, hogy lebegési fázis hiányában a lépésnek nincs lendülete. Meg kell jegyezni, hogy a szabályzatban megfogalmazott álláspont nem teljesen egyértelmű, hiszen a szabályzat, ahogyan azt feljebb már idéztem, a piaffe-ban is elvárja a lendületességet, holott a piaffe-nak nincs lebegési fázisa. A magam részéről inkább Nuno Olivierával értek egyet, aki határozottan azt vallja, hogy a lépésnek is van lendülete!  A XX. század legnagyobb lovasmestere szerint “a lépésben lendületes ló az ügetésbe való átmenetkor sem nem emeli fel, sem nem süllyeszti le tarkóját és nyakát”.  Megfogalmazása szerint “a lendület mentális és fizikai állapot, amelyben a ló a lehető leggyorsabban reagál a lovas elvárásaira”. Máshol úgy fogalmaz, hogy “akkor lendületes a ló, ha a lovas segítsége nélkül is fenntartja energikus mozgását”. Ez pedig lépésben és az iskolajármódokban, iskolalépésben, piaffe-ban, passage-ban és a vágtához hasonló iskolajármódokban, az iskolavágtában, a redoppban és a terre a terre-ban is fennállhat dacára annak, hogy ezeknek a jármódoknak nincs lebegési fázisa! Ennek megfelelően még egyszer le kell szögezni, hogy a lendületnek nincs köze a ló sebességéhez. Leghelyesebb, vagy talán legegyszerűbb, ha a lendület kifejezés használatakor a szorgalomra gondolunk. A hagyományos magyar szakirodalom ritkán használja a lendület kifejezést, annál gyakrabban a szorgalom, szorgalmasság szófordulatot. Mindebből az következik, hogy a lendület mozgás közben nem látható minden esetben, fényképen pedig egyáltalán nem! A kimerevített pillanat csak a nagy mozgást, a nagy iramot tudja ábrázolni, a szorgalmasságot nem!  A lendület meglétére mozgás közben külső szemlélő legtöbbször csak a kadenciából, az önhordásból és a rövid jármódok könnyedségből következtethet. A lendületet, az együttműködés végletes szándékát, a robbanékonyság lehetőségét teljes mértékben csak a lovas érzékeli. Aki mindennek az ellenkezőjét gondolja, az nézzen meg egy bemutatót a bécsi spanyoliskolában. Azok a lovak, amelyek a magasiklolai jámódokat, feladatokat, ugrásokat bemutatják, nyilvánvalóan lendületesek, pedig mozgásukkal a modern díjlovas versenyeken elvártaktól távol állnak, a modernista megközelítés szerint “nem lendületesek”. A helyzet pont fordítva van: a modern versenysport az erőltetetten nagy iramokkal értelmezi tévesen a lendület fogalmát.

A lendület előfeltételei

A lendület előfeltétele az elengedettség. Megfelelő elengedettség nélkül a ló nem tudja a kellő tónusba helyezni és ellazítani izmait, képtelen lesz arra, hogy ízületeit a végletességig hajlékonyan használja. Megfelelő elengedettség nélkül elvész a kapcsolat a ló eleje és hátulja között. Ha nincs kapcsolat, akkor a lovat nem hátból, hanem combból járónak mondjuk. Ilyenkor a ló nem kényelmes, hanem ráz. Gyakran látni ezt, különösen a nagyobb iramok lovaglásánál. Közép és nyújtott ügetésben például a ló lábai helyett érdemes inkább a lovas derekát figyelni. Ha a ló nem “szívja le a lovas ülését”, ha elvész a kényelem, a lovas netalán pattogni kezd, akkor a nagy iram, a látványos mozgás ellenére szó sem lehet lendületességről, hiszen a ló merev! De szintén nem lehet kapcsolat a ló eleje és hátulja között, ha a közép- vagy nyújtott ügetésben a ló cirkusztrotban halad: orrháta nem oda mutat, ahova elülső lábaival lép, azaz mutogat, illetve elülső lábait magasra lendíti, míg hátulsó lábaival alig lép az elülső lábak patanyomába. Az ilyen ló nem lendületes, bármennyire is ünneplik az ilyen mozgást!

Szintén előfeltétel a kellő egyensúly. Megfelelő egyensúly hiányában a ló nem lehet kontrollálható, megfelelő egyensúly hiányában a ló nem lehet együttműködő. A ló képtelen erre, csak rohan és rohan súlypontja után, mint az olyan ember, akinek a vállára tett zsákját előrefelé meglökik. Se a sebességét, se a menetirányát nem tudja szabályozni. Szabályozhatóság nélkül nincs lendület, csak puszta erő!

Végül a lendület harmadik előfeltétele az egyenesség. A ferde ló hátulsó lábaival nem a súlypont felé lép, ezért a hátulsó lábakban ébredő impulzus nem fog végighaladni a ló testén, nem jut el a zablákig. A ferde ló soha sem lendületes!