A középügetés a díjlovas versenyek leglátványosabb feladatai közé tartozik. Bár vannak olyan lovak, amelyek kimagasló alapadottságaikkal, szerencsés testfelépítésükkel különösebb képzés nélkül is hajlandóságot mutatnak a feladat végrehajtására, egy lovas sem hivatkozhat lova „kis mozgására”: ha lova középügetést nem tud végrehajtani, az képzési hibát jelent. Az ügetés minősége fejleszthető!

A középügetés meghatározását a díjlovas szabályzat 4.4 pontja írja le: „KÖZÉPÜGETÉS: A munkaügetés és a nyújtott ügetés közötti jármód, de „kerekebb”, mint az utóbbi. A ló tiszta és mérsékelten hosszabb lépéshosszal, a munkaügetéshez hasonlóan egyértelműen a hátulsó lábakból eredő lendülettel halad előre. A lovas megengedi a lónak, hogy száron maradva a homlokvonal az összeszedett ügetéshez és a munkaügetéshez képest valamivel a függőlegesnél előrébb kerüljön, egyidejűleg engedi, hogy a ló nyakát és fejét könnyedén leengedje. A patadobbanásoknak egyenletesnek kell lenniük, a ló mozogjon egyensúlyban és könnyedén.”

Az ügetés kétütemű jármód, az átlós lábak egyidejű lépését lebegési fázis választja el. A középügetés végrehajtása során is kívánalom a tiszta lábsorrend: az átlós lábaknak egyszerre kell földet érniük. Ezt azért kell megjegyezni, mert feszesség gyakori jele az, hogy az ügetés iramának növelésekor az átlós lábak nem egyszerre érnek talajra, a hátulsó láb hamarabb ér földet. Ez elfogadhatatlan lábsorrend, igen súlyos hiba. Szintén kívánalom a tiszta ütem: a lebegési fázisok időtartamának egyformának kell lennie. Súlyos hiba az egyenetlenség: egy hosszabb és egy rövidebb lebegési fázis váltakozása. Ez a ló igen erős ferdeségét mutatja.

Az ügetés ütemének állandónak és az iramtól függetlennek kell lennie Az egészen rövid, összeszedett ügetéstől a munkaügetésen és a középügetésen át, egészen a nyújtott ügetésig a patadobbanások közötti időnek változatlannak kell lennie. Az iram változását csak a lépések hosszának növekedése eredményezheti, az ütem gyorsulása, az elsietés, hiba, ami erőnléti hiányosságra, vagy merevségre utal. A középügetésben a hátulsó lábaknak határozottan túl kell lépniük az elülső lábak patanyomát. Ha nincs jelentős átlépés, akkor az iram az összeszedett ügetéshez képest nem változott, a ló valójában kis irammal halad bármilyen „látványos” mozgást is mutat!

A fokozott iram a hátulsó lábak tolóerejéből fakad, ám hangsúlyozni kell, hogy az az igazán szép középügetés, amikor az iram fokozásával semmilyen (!) módon nem változik a ló mozgásmechanizmusa, a ló nem dobálja látványosan elülső lábait, azokat az összeszedett ügetéshez teljesen hasonló módon viszi előre. Christine Stückelbergertől és Ina Saalbach-Müllertől láttam olyan középügetéseket, hogy azokat előröl, vagy hátulról nézve szinte nem lehetett megkülönböztetni az összeszedett ügetéstől, holott az iramváltás és ezzel együtt a hátulsó lábak átlépése jelentős volt! (Természetesen ez nem csak a kiváló középügetést, hanem a rendkívül kadencírozott, lendületes és végletesen szorgalmas összeszedett ügetést is feltételezte.) A középügetésben az elülső és hátulsó lábaknak egyenlő mértékben kell lépniük, azok szögelésének egyenlő mértékűnek kell lennie. Hiba, ha az elülső és hátulsó lábak szárai, azok előrelendülése során nem párhuzamosak.

A feladat lovaglásakor a keretnek bővülnie kell – a nyaknak meg kell hosszabbodnia és mélyebbre kell kerülnie. Mindez tartalmilag is fontos, hiszen az iram fokozásakor a súlypontnak előrébb kell kerülnie! Ezzel együtt a lónak egyensúlyban kell maradnia: a ló és lovas súlypontjának kontrollját a ló nem adhatja fel azért, hogy rövidíthetősége a középügetés során mindvégig fennmaradjon. Nyilvánvalóan nem jó, ha a ló meglendíti saját tömegét és a súlypont túlságosan előre esik. Nem véletlen, hogy az egyes díjlovas programokban a középügetés befejezését (a megindítással együtt) külön ponttal értékelik: azok igen sokat mondanak a ló egyensúlyáról a bíráló (és természetesen a kiképző) számára.

A feladat végrehajtása során a lónak mindvégig száron kell lennie, a ló homlokvonalának oda kell mutatnia, ahová a ló lép, ellenkező esetben a feladat végrehajtása hibás, a ló középügetés helyett csak mutogat.

A versenyeken megnyilvánuló elvárások azonban mindezeket nem fedik teljesen. Mind a bírók, mind a nézők az elülső lábak látványos mozgását értékelik és nem törődnek a hátulsó lábak aktivitásával, az „átlépéssel”. Hányszor és hányszor látni olyan, egyébként végül igen magasra értékelt lovat, amelyik az ügetés fokozása során gyönyörűen „dobálja” lábait, hogy egyik legkiválóbb edzőnket idézzem „mutogatja talpait”, hátulsó lábaival pedig az elülső lábak patanyomát éppen, hogy átlépi és „fél óráig tart” míg átér az átló túlsó végére. Határozottan állást kell foglalni, hogy ez nem középügetés, hanem „cirkusz trot” és egyébként a kifejezésnek megfelelően a cirkuszban lenne a helye. A középügetés nem látványkonyhai elem, a középügetés az erő és harmónia kifejezője, a középügetés az idomítás próbaköve!