Az összeszedettség a lókiképzés egyik legfontosabb célja, az átengedőség előfeltétele.
De mi is az az összeszedettség? Az összeszedettséget leginkább úgy kell elképzelni, mint azt a lovat, amelyiket idegen lovak közé eresztenek, vagy például egy nézőkkel teli bemutatóra, számára idegen térbe vezetnek be, és ezért minden eshetőségre, a támadásra, de a védekezésre is fekészül. Felkészül arra, hogy a következő pillanatok bármelyikében, bármelyik irányba, bármilyen jármódban meg tudjon indulni. Ennek érdekében figyelmét összpontosítja, lábait egymáshoz közelíti, nyakát kerekíti és a lehető legmagasabbra emeli, mozgása rövid lesz, abban a hordozóerő és nem a tolóerő dominál.
A lovas az összeszedettség során ugyanezt szeretné elérni: az összeszedettség célja az, hogy a lovat minden pillanatban, minden irányban, minden jármódban lehessen lovagolni a lovas igénye szerint. Ennek érdekében a lónak maximálisan a lovasra kell koncentrálnia, nem figyelhet a környezetre, bármi is történjék. Az összeszedettség rövidséget is jelent: kicsi irammal, rövid léptekkel. (Fontos: a rövidség nem lendületszegénység, mert a ló lendülte nem a nagy léptekben, hanem szorgalmasságban jelentkezik.)
Az összeszedettség elérése során a lovas a keret szűkétésével éri el a ló lábainak egymáshoz való közelítését. De ez önmagában nem elég. Sokszor látni olyan piaffe-ot például, amikor a lábak ugyan egymáshoz közel kerülnek, de a ló egyensúlyi helyzete nem változik, a ló vízszintes egyensúlyban marad, mert a keret szűkítése az elülső láb hátraállítottságát is eredményezi, a pata a ló vállánál hátrább kerül. A ló “háromszög” alakú lesz, patái a vállak és a csípők távolságánál közelebb kerülnek, de a ló nem kerül iskolaegyensúlyba, vállai nem könnyülnek meg. Mindez azért van, mert a helyes összeszedettség kritériuma az ültetettség is. Az ültetettség, a ló csípőjének süllyedése, a hátulsó láb ízületeinek hajlításával érhető el. És ez különbözik a hátulsó láb súlypont felé való lépésétől. Lehetséges ugyanis az, hogy a hátulsó láb a súlypont felé lép, de az ízületek nem hajlanak erősebben, ám ebben az esetben a ló farbúbja nem süllyed le, a hátulsó lábakra pedig nem kerül többlet teher.
A képen helytelen összeszedettség látható, a lábak ugyan közelednek egymáshoz,
de a ló csípőízülete nincs hajlítva, ezért a ló vízszintes egyensúlyban van!
(A csípőízület hajlításának hiányát a vonal mögötti helyzet is mutatja.)
A helyes összeszedettség tehát a lábak egymáshoz való közelítését is és a hátulsó lábak ízületeinek fokozott hajlítását is jelenti. A farbúb ilyenkor lesüllyed, a hátulsó lábak nagyobb terhet vesznek magukra. Mindennek következtében a vállak megkönnyülnek, a mar felemelkedik. A mar felemelkedése az összeszedettség leglátványosabb jele!
A gerincoszlop tehát hátul lesüllyed, elöl megemelkedik, helyzete a vízszinteshez képest megváltozik. Ez a változás az, ami a ló feligazítottságát eredményezi. Másrészről viszont a gerincoszlop helyzetének változása az, ami miatt a ló a lábtövét magasabbra tudja emelni. Az elülső lábak délceg, felfényesedett mozgásának oka a gerincoszlop helyzetének változása (elöl felelmelkedik, hátul lesüllyed), azaz a vállízület elfordulása és az elülső lábakra eső teher csökkenése!
