A napokban a Hell on Hooves tanyán gyűltek össze a legjobb hazai westernlovasok azért, hogy közösen kezdjék felkészülésüket a Közép-Európa Kupára. Szalontai (Sheriff) Zoltán javaslatára azzal tiszteltek meg, hogy meghívtak az eseményre, végignézhettem lovaglásaikat, lovaikkal való munkáikat, majd felülhettem lovaikra és a kívülálló szemével véleményt mondhattam.

Csak a köszönetemet tudom kifejezni ezúton is. A szakmát tisztelő, a segítő véleményere nyitott, baráti szívű, igazi, ízig-vérig lovasemberekkel ismerkedhettem meg. Hozzáállásukat látva megértettem azt, hogy miért a western szakág a magyar lovassport egyik legeredményesebb ága. (Azt például, hogy miért vett részt reining lovas most zajló világjátékokon, díjlovas meg nem.) Annak ellenére, hogy a véleményemet kérdezték, valójában én lettem gazdagabb: lovaik egytől-egyig engedelmesek, együttműködőek és végtelenül egyszerűen lovagolhatóak voltak, bármely szakág lovára is ültem.

Először persze nem is lovakkal kezdtünk: Polányi Máté többszörös (!) ranch roping európa bajnok munkáját nézhettem. Mindenkinek ajánlom, nem fogtok hinni a szemeteknek!

Azután Pollák Tamás trail lova következett. Hogy pontosan mi is a trail, azt ide kattnitva olvashatjátok, de ha engem kérdeztek, akkor azt tudom mondani, hogy a trail az a lovassport, ahol a belevalóság, az ügyesség és a precizitás találkozik. Igazi kihívás gondolkodó lovasoknak, és Tamás pont ilyen. Az alábbi fotó mindezt kiválóan mutatja: a szár nélküli lovaglás tökéletes ülés nélkül elképzelhetetlen.

Végtelenül kellemes és kiválóan idomított lován a lovaglás örömével találkoztam.

Azután az adrenalin következett. Dörnyei József lovaira ülhettem. Szerintem itt tesztelték, hogy van-e vér a magyar díjlovasokban. Jelentem, minannyiunkért kiálltam, vagy szerintetek mondhattam nemet, amikor megkérdezték, hogy van-e kedvem felülni egy barrel racing lóra? Hát persze, hogy nem, és úgy csináltam, mintha nem lett volna zabszem ott hátul…Hihetetlen élményt adott, még akkor is, ha talán fele olyan sebességgel sem tudtam lovagolni, mint József! (A sebességkülönbség azt hiszem jól látszik, József nem sokat viccel, de azért higgyétek el, én is "ott voltam".)

És hát felülhettem No Blues On My CD-re!

Ha valaki a lovat nem ismerné, akkor nézze meg az alábbi videót! Hangerőt feltekerni, a tátott szájakat becsukni!

Végül cutting és ranch sorting következett: Tyuxi, a házigazga lovára is felülhettem. A cutting során marhát kell elkülöníteni a többiektől, a ranch sorting versenyben kétfős csapatoknak tíz, számozott marhát kell adott sorrendben egy elválasztott részbe beterelni másfél perc alatt. Tyuxinak annyira képzettek a lovai, hogy minderre kantár nélkül is képes. "Normális ember" ezt el sem tudja képzelni!

A képen a szembesülésem látszik, hogy marhát terelni nem egyszerű. Érzitek, hogy csikorognak a fejemben a fogaskerekek?

Végezetül, kedves olvasók, azért ne essetek kétségbe, a tutit a Hell on Hoovesben is nyomtam! :) A képen Sheriff és Dörnyei József társaságában vagyok.