Már sokszor kifejtettem véleményem a lendülettel kapcsolatban. Azonban szeretném még egyszer megerősíteni, hogy a lendület nem kapcsolódik semmilyen külső formához, az belső tartalom! Ha valaki a lendület kapcsán mégis valamilyen formát keres, még ha az csak a szíve legmélyén van is, akkor szeme elől elveszti a ledület legfontosabb célját, mégpedig azt, hogy a lendület is csak a ló átengedőségének elérését szolgálja!

Átengedőség, átengedőség, és még egyszer átengedőség!

A lovaglási értelemben vett lendület és a fizikai értelemben vett lendület (amikor a lovas vagy a szemlélő különösen nagy mozgást vár el a lendületesség kapcsán) úgy különbözik egymástól, mint az asztaliteniszben a pörgetés és a parasztlecsapás. Olyan a különbség, mint a bokszban a jobbegyenes és a parasztlengős között. Ha valaki nagy mozgást vár el a lendület kapcsán, akkor a merevséget, durva átmeneteket, sokszor a hibás lábsorrendet "kapja" eredményül.

A lovaglásban a lendületnek a harmóniát és nem a nyers bárdolatlan erőt kell szolgálnia. A lendület nem esztétikai kérdés, a lendület belső tartalom, végletes szorgalom.

A képzet ló nem nagy mozgást (nem az alapadottságait), hanem felfényesedett mozgást (kiművelt mozgást) mutat. Ez persze a lendület eredménye is, de alapvető bázisa az iskolaegyensúly, a kidolgozott izomzat és a hosszú idő alatt kifejlesztett ügyesség. A felfényesedett mozgás minden lovas ideája. De ne féljen senki hosszú ideig "prüntyögtetni" lovát. A mozgás kultúrája, az ügyesség lassú mozgás közepedte fejleszthető. Ha valaki állandóan a "nagy lendületet", a nagy mozgást erőlteti, akkor lova képtelen lesz saját mozgáskultúrájának fejlesztésére, a felfényesedett mozgás, a harmónia és a nagy sebesség kombinációja álom marad.