Az ugrásváltás tulajdonképpen egyszerű feldadat. A ló arra a kézre vágtázik, amelyikre gerince hajlik. Ha a hajlítás iránya megváltozik, akkor a másik kézre kezd vágtázni. Az ugrásváltás során tehát a ló hajlítottságának irányát kell megváltoztatni.

A lovat teoretikusan az üléssel, a belső ülőcsont lenyomásával, illetve a lovas vállainak és csípőijének forgatásával kell meghajlítani. Ez az elsődleges segítség. A hajlítás során a ló mellkasa elfordul, a belső oldalon lesűlyed. Ezért hat hajlítólag a belső ülőcsont lenyomása. Továbbá a hajlítás során a belső oldalon a ló válla és csípője egymást közelíti. Miután a ló vállával és csípőjével a lovas vállának és csípőjének helyzetét követi, ezért a lovas testének torziójával meg tudja változtatni a ló vállainak és csípőinek eredetileg párhuzamos helyzetét, ezzel pedig a ló hajlítását tudja elérni.

Ha a ló az elsődleges segítségre nem reagál kellő képpen, akkor azonnal másodlagos segítséggel kell annak érvényt szerezni. Jelen esetben ez a szárakat és a lovas combsegítségét jelenti. A szárak a vállakat, a combok a csípőt vezetik. Pongyolán fogalmazva: a belső szár hajlító hatása mellett a külső szár is hatásba kerül, a váll kiesését megakadályozandó, illetve a ló hajlítását a vállaknál megerősítendő módon. A lovas belső combja a hevederen biztosítja a hajlítást, külső combja a heveder mögött biztosítja a ló csípőjének helyzetét.

Ha a dolog egyszerűsége ellenére a lovas mégis problémába ütközik, az az áthajlíthatóság nehézségét jelzi. A lovasnak el kell döntenie, hogy ez a ló együttműködési képességén, vagy együttműködési szándékán múlik. A lovat ugyanis nagyon sokat kell halítgatni ahhoz, hogy a vágta lebegési fázisának rövid ideje alatt gerince egyik oldalról a másikra áthajlíthatóvá váljék: képes legyen a hajlítás irányának gyors változtatására. A lónak ehhez kifejezetten hajlékonynak kell lennie. De a ló ellen is állhat a lovas szándékának. A két dolog nem egy és ugyanaz.

Az ellenállást nem csak a lovas, hanem a külső szemlélő is láthatja, ugyanis ellenállás esetén a ló vagy nem hajtja végre az ugrásváltást, vagy a lovasnak kell rendkívül erős segítséget adnia. Különösen látszik ez a sorozatos ugrásváltás végrehajtása során. A lovas ide-oda dobálja felsőtestést, olyan lesz (Gömbös Endre, Gömbi szavaival élve), mint a dahomey-i táncosnő.

Az ugrásváltásra vonatkozó cikket még ide és ide kattintva találsz!