A január Bad Füssinget jelenti számomra. Úgy járok már ide, Sabine Oettel lovas mesterhez, mintha haza járnék. Sabine Oettel nem csak lovas mester, hanem olyan a kortárs mesterek közül, akinek lovaglási stílusa nagyon közel áll szívemhez.

A fenti és lenti képen bokrétaszúrás közben látható. A feladat igen képzett lovat igényel. Négy posztamenst helyeznek el a lovardában, mindegyik tetejére egy-egy csokor kerül. Az első két posztamenst jobb kézről, a második kettőt bal kézről kell meglovagolni. Az oszlop párok közül az elsőt hátulja körüli fordulattal (perdüléssel), a másodikat eleje körüli fordulattal (repulonnal) kell megkerüllni. A fordulat után a lovasnak "joga van" kardjára szúrni a posztamensen elhelyezett csokrot. Azért jobb kézen kezdődik a feladatsor, mert fegyverrel jobb kézre egyszerűbb dolgozni. (Persze a jobbkezeseknek.)

A képzettebb lovak magasabb jármódokban hajtják végre a feladatot, bár eleinte még lépésben is kihívás bokrétaszúrás. A teljesen kiképzett lovak a vágta iskolajármódjában, a támadó harci lovas jármódjában, redoppban is végre tudják hajtani feladatsort. A bokrétaszúráshoz a rövid jármódokból kifolyólag a kard használata illik, szemben a nagyszebességű magyaros lovagláshoz, amihez szablya.

A fenti képen úgynevezett bal ülés látszik. A lovas a bal ülőcsonját terheli, bal válla a bal csípője mögött, jobb válla a jobb csípője előtt. Mindez a szárak használata nélül hajltja balra lovát. A ló végletes elengedettségét, izmainak végletes kitornáztatottságát mutatja az, hogy a tarkó belső oldala méylebben van a külsőnél. A merev lónál ez pont fordítva van.

Az alsó képen terre a terre jármód látszik. A terre a terre során egyenesre kell állítani a lovat, ezért a redoppal ellentétben a ló hátulsó és elülső lábai egymás mellett érnek a földre. A terre a terre lovaglása során a két ülcsont terhelése közt nincs különbség, a lovas vállai és csípői egymással párhuzamos vonalat képeznek. A terre a terre a vágta iskolajármódja, a végletes összeszedettséget nem csak a hátulsó láb ízületeinek hajlítottsága, hanem a ló feligazítottsága is mutatja - a ló alsó nyakéle szinte függőleges!

A ló száron van, de a képen is látszik, hogy a száronlétnek nem feltétele a támaszkodás. A száronlét feltétele a lovas által meghatározott keret puha kitöltése.