Már többször íram a két hadvezér-államférfi lovaglási stílusáról. Abrázolásaikon világosan látszik, hogy hol brida, hol gineta ülést használnak. Napjainkban már csak a gineta ülést ismerjük, de mi is a különbség?

A kétfajta ülést egymástól különböző nyergekben lehet alkalmazni. A brida nyeregben nincs semmi támaszték, a lovast kizárólag az egyensúlya tartja a ló hátán. A gineta nyereg viszont erős támasztékot ad azért, hogy a lovas biztosabban üljön a lovon. A brida nyeregben alacsonyabb iramban lovagolva, egyenes fegyverrel (pl, kard) igen nagy pontossággal találták el a célt a lovas katonák. Jól látszik ez a viadalokat, gyakorlatokat megörökítő ábrázolásokon, ahol a sisak szemnyílásába talál be a lovag. Ezzel szemben a gineta nyeregben nagy sebességgel közelítették meg a célt és kisebb pontossággal szándékoztak azt eltalálni. Ezért a gineta nyerget használó lovas ívelt szablyával harcolt és nem szúrt, hanem sújtott.

A brida nyereg, illetve a brida ülés a ló és lovas közötti kommunikáció lehető legprecízebb kialakítását szolgálja. A brida nyeregben a kengyel nem támaszkodásra való, hanem az is a kommunikációt, a segítségadást szolgálja, ezért legtöbbször a lovas talpa alapesetben alig-alig érinti a kengyelt.

A gineta nyeregben a támasztékok letompítják a lovasérzést. A lovas gyakran a kengyelbe támaszkodik, például akkor amikor erősen oldalra hajol, hogy fegyverével elérje célját. Ilyenkor a kengyel nem a segítségadást szolgálja, hanem a lovas pozíciójának biztosítását.

A magyar könnyűlovas hagyományok a nagysebességű lovaglást, ezzel együtt a gineta ülést jelentik. De miért ábrázolják akkor Bocskait és Zrínyit brida ülésben is? Azt gondolom azért, mert a jó gineta ülés elsajátításának előfeltétele a brida ülés és az ott megszerzett érzések ismerete.

Horkay András két remek kommentet fűzött a cikkhez, amit ide másolok:

1. A nyereg véleményem szerint funkcionális eszköz, ami a lovaglás célját hivatott támogatni. A BRIDA típus a középkori nehézlovasság nyerge, ami a lovas egység nagytömegben, egyenes vonalon való mozgatásánál volt hasznos felszerelési tárgy. A nehézlovasság célja az ellenség vonalainak az áttörése, és a csata eldöntése. A támadás célja rövid távon (maximum 800 méter) végrehajtott közepes iramban, egy tömegben való alkalmazás sikere. Kritikus pont az összecsapás, amikor nagy tömeg erők találkoznak, és a nyereg feladata biztosítani a lovas nyeregben maradását, ami fizikai hatások miatt nem egyszerű. Ha a nyereg nem tartja meg a lovast ,akkor a lovas nyilván lezuhan és a páncél miatt mozgásképtelen lesz és megölhetik egyszerűen. Persze ez előfordult, ha pld. földre támasztott kihegyezett farudakkal fogadták őket (később rájöttek erre az angolok), amikor a francia lovasságot kivégezték az ijjászokkal. Az íjjász ugyanis nem tudta megállítani a lovas tömeget másképpen. Ezzel a nyereggel feladat volt még a támadás lendületének az elvesztése után, a közelharcban kimenekülni a gyalogosok közül, ilyenkor hajtottak végre lovas mozgásokat - ha tudtak (magasiskola). De véleményem szerint itt nem a nyereg a fontos hanem az idomítás. A GINETA nyereg teljesen másra való, a könnyűlovasság nyerge, ahol a fordulékonyság a lényeg. Ennél a nyeregnél a nyereg és a kengyel célja a szablya forgatása közben szükséges testfordulatok és a kengyelbe történő támaszkodás együttes támogatása. Ha nem támaszkodna a kengyelben, akkor erőteljes szablya mozdulat esetében leeshetne a lóról, és a ló a saját csapás után félre kell hogy ugorjon az ellenség csapását elhárítva. A késői nehézlovasság hosszú és egyenes pallost használt, amit döféssel alkalmaztak, előre tartva roham közben. Forgásra itt sem volt szükség. Ugratásra nehézlovasság nem volt alkalmas, a roham terepszakasza sík, sima, nem felázott mező ideális esetben. Ha felázott , vagy emelkedő volt esetleg, akkor vége volt a dalnak (lásd Waterloo, francia lovasság helytelen alkalmazása). A katonai vezető dolga volt különböző feladatokra alkalmas egységek helyes alkalmazásának eldöntése, a tereptől függő, az ellenség pedig nyilván ennek a folyamatnak megzavarására törekedett (pld nehézlovaság megtámadása szűk völgyben, emelkedőn, vizes talajon stb.) vagy műveletek kellemetlen környezetben való kikényszerítése, csatára alkalmatlan területen.

2. A lábtartás BRIDA esetéen azért merev és előre nyúló, mert akkora erő lép fel az összecsapáskor hogy csak így van esélye azt kivédeni - nyeregben maradva. Itt nem a sebesség számít hanem az ütközés ereje, így nem képes manőverekre, ezért nem is kell  a lovat irányítani, hiszen jobbról balról is lovak vannak, teljesen szorosan felzárkózva. A ló olyan mint egy tank. Ha a roham kifulladt és nem következett be a siker, vagy lelassultak a talaj miatt (nedvesség, lejtő, emelkedő stb.) akkor a lovasság abban a csatában csak kivételes esetben volt mégegyszer rendeltetésszerűen használható. Lásd Mohács 1526. A nehézlovasságot a könnyűlovasság sosem tudta direktben leküzdeni ha harcrendben támadott, - később lándzsás fegyvernem is volt. A lovakat és a lovasokat is tömegre is válogatták.