Hosszan és hosszan lehetne értekezni arról, hogy milyen lovas szeretnék lenni: hamonikus, erőtől duzzadó, robbanékony, mégis könnyed, egyszerű, nyugalmat sugárzó, de egyben elegáns, férfias és magyaros, stb., stb., stb. A jelzőkkel könyvet lehetne teleírni, de tömören kifejezni az alábbi nóta szövegénél jobban nem lehet - szóval ilyen szeretnék lenni:

Nincsen a világnak még olyan csodája,
Mint mikor a jászberényi huszár felül a lovára.
Felül a lovára, rágyújt a pipájára,
Még az a hétszentséges Atyaúristen is lemosolyog rája.
Lemosolyog rája, csókra áll a szája,
Hiszen a Jézus Krisztus is Berénybe
volt huszár fiatalkorába.