A vállak vezetésének során két dologgal kell foglalkozni. Az egyik a ló menetiránya: amilyen irányban mozog a váll, abba az irányba fog mozogni a ló. Erre persze meg kell tanítani a lovat, mert eleinte számára az a természetes, hogy arra mozogjon, amerre a feje áll. Ám egészen hamar meg kell értenie, hogy az állítás, illetve a hajlíás irányától függelten a menetirány, azaz annak ellenére, hogy pl. jobbra van hajlítva, lehet, hogy a lovas bal fordulatot kér tőle. Ez tulajdonképpen a direkt és indirekt szársegítségek megértését jelenti, vagyis meg kell tanulnia, hogy a menetirányt a szár oldalirányú térnyitása (direkt szársegítség, a lovas a szárat a ló nyakától távolítja), illetve nyomása (indirekt szársegítség, a lovas a szárat a ló nyakához közelíti) határozza meg.
Az Egyensúly, Elengedettség, Egyenesség könyv ide kattintva rendelhető.
Mindeközben azonban a ló mozgáskultúráját is fejleszteni kell. A lónak meg kell tanulnia vállai egyforma terhelését, tehát azt is, hogy egyenes vonalon a vállainak a paták fölött kell lennie, lábainak függőlegesen kell állniuk, íveken pedig meg kell tanulnia az ívnak és a sebességnek megfelelő befelé való dőlés mértékét. Nem szabad a vállait sem túlságosan befelé mozdítani, mert az a belső vállat túlterheli (erre azt mondjuk, hogy vállazik), sem nem szabad vállait a szükségesnél kevésbé befelé mozdítani, mert az a külső vállat túlterheli (erre azt mondjuk, hogy a váll kiesik). A váll helyes oldalirányú pozícióját szintén a szárak olalirányú nyomásával lehet szabályozni, egyben tanítani a lovat a vállak helyes helyzetének önálló tartására, saját mozgáskultúrájának fejlesztésére.
De hogyan lehet megkülönböztetni a kétfajta segítséget, hogyan lehet jelezni a lónak, hogy most a mozgásirányt szeretém meghatározni, most pedig a vállakat szeretném meglelően pozicionálni?
A segítségadás időzítésével!
Ha a segítségadás akkor éri a vállat, amikor a lába a levegőben van, az a menetirányt szabályozza, ha a pata a földön van, akkor a segítség a váll helyzetére lesz befolyással. A fotón világosan látszik, hogy a ló a lovas szándékának megfelelő irányban mozog, viszont a belső vállát túlterheli (kissé befelé vállaz). A menetirány fenntartása mellett a vállakat kissé kifelé kellene mozdítani a két váll egyenletes terhelése érdekében. Jobb szárral ezért kissé balra kell vezetni a ló vállait, mégpedig abban a pillanatban, amikor jobb elülső lába a földön van.
Mindez talán bonyolultnak hat, mert figyelmet (igényességet) és magas szintű mozgáskultúrát igényel a lovastól is. Először! De senki számára sem lehetetlen az elsajátítása, azt csupán be kell gyakorolni. Másrészről a vállak pozíciójának önálló fenntartásával, vagyis annak a képességnek a fejlődésével, hogy a lovas súlyának terhével együtt a ló képes legyen a vállak természetes helyzetet segítség nélkül fenntartani, azaz hogy vállait folyamatosan egyformán terhelje, más szóval, a ló mozgáskultúrájának fejlődésével maga a "probléma" szinte eltűnik.
