A rend, a szabályozottsgág minden közösség számára kiemelt fontosságú ügy. Különösen áll ez a lovaglásra, ami veszélyes üzem. Veszélyes üzem, sokszor nem is érezzük mennyire, a baj pedig hirtelen jön, még akkor is, ha a szabályokat betartjuk, a lovas és a körülállók szakmailag mindent megtesznek elkerülése érdekében. Ezért indokolt a Magyar Lovas Szövetség törekvése: a lovasedzői jogosultság szigorú megkövetelésére a versenyeken.
A szigorúság azonban csak méltányossággal együtt alkalmazva lehet célravezető! Jó néhány, a szakmában évtizedeket eltöltő lovasszakember barátom van, akik ilyen-olyan, egyébként mindannyiunk számára elfogadható ok miatt nem kívánják az elvárt vizsgákkal kapcsolatos feltételeket teljesíteni. A vizsgák letétele például igen drága és miért is kellene a szakmában évtizedeken át teljesítő szakembernek ezt vállalnia. Vagy miért kellene az esetlegesen tökéletlen teljesítménnyel járó járó arcpirulást is felvállalniuk? Mindannyian tujuk, hogy az edzői és a lovasteljesítmény is az egyik nap ilyen, a másik nap olyan, tökéletes teljesítmény nem létezik, akkor miért és egyáltalán mit kellene komoly telejesítménnyel a háta mögött bárkinek is bizonyítania?
Szóval, az ő esetükben szeretném felvetni a méltányosság gyakorlásának lehetőségét. Sőt ezzel (például az edzői lista tiszteletbeli tagokkal való kiegészítésének módszerével) tiszteletet, megbecsülést is ki lehetne irányukba fejezni.