Moys Elemér huszár ezredes kézen dolgozik

Kiváló barátom, Panyi Gyuri, a napokban cikket tett közzé a földmunkáról. A cikket ide kattintva lehet olvasni. Gyurinak magának, de írásainak is nagy híve vagyok: találóak, tömörek, humorosak. Gondolatait most azonban nem tudom szó nélkül hagyni, mert a sommás megfogalmazások gyakran csak az igazság egyik szeletét bontják ki:

1. Nem szeretem a kifejezést, hogy "földmunka", mert az a német-angol kifejezés tükörfordítása és magyarul teljesen esetlen. Ráadásul a groundwork csak az egyik formája a nyereg nélkül végzett munkának. Meg lehet ugyanis különböztetni szabadidomítást, futószáras munkát, vezetőszáron végzett munkát, kantárban (kézen) végzett munkát, hosszú száras munkát és pilárok közötti munkát. A földről végzett munka fontosságát és bevett gyakorlatát mutatja a fenti kép. Az látszik rajta, hogy a magas ló kézen történő munkájához külön padkát építettek!

2. A "földről végzett munka", ha már így nevezzük hagyományos része a lókiképzésnek, nincs olyan lovasa a világnak, aki megkerülhetné. A lókiképzés első lépése a munkához való szoktatás. Ez elképzelhetetlen szerszám nélkül és nyilvánvalóan nem nyeregből történik. Megismertetik a lóval a kötőféket, a vezetőszárat, vezetgetik, alkalmankét (pl. etetésnél) lekötik a lovat, stb. A tényleges munka szintén a földről kezdődik, a lónak meg kell tanulnia futószáron dolgozni: hozzá kell szoknia a kantárhoz, felsőhevederhez, ostorhoz, esetenként a kikötőszárakhoz és persze mindeközben (a legelső pillanattól fogva) a hajlításhoz. Majd lóra ülve is mindenki lovardai formációkkal kezd (még akkor is, ha formálisan nem lovardában kezdődik a ló kiképzése): kiskört, nagykört, átváltást, stb. lovagol, a munkához való szoktatás is elképzelhetetlen a ló hajlítása nélkül.

3. Sokan és köztük én is előnyösnek és célravezetőnek tartom, hogy mindekőzben szabadon is dolgozzak lovaimmal, kapcsolatunkat, személyes viszonyunkat kialakítva, majd erősítve ezzel.

4. A vezetőszáron végzett munka, vagy a kézen (kantárban) végzett munka szintén előnyös, gyorsítja és változatossá teszi a ló számára a kiképzést, segítségével igen egyszerűen lehet (már a felülés előtt) megtanítani a ló és lovas között használt nyelvet, a lovas különböző segítségeit (szár, csizma, testsúly, stb). Így amikor a lovas a lóra felül a lovas jelzései nem lesznek érthetetlenek a ló számára.

5. A pilárok közötti munka sem csak a magasikola eszköze. A pilár a ménesvezéri helyzet kialakításának helye különösen erős karakterű lovak számára.

6. A földről végzett munka nagy segítséget ad a lovasnak is különböző érzések elsajátításához, sőt segítségével gondolatokat lehet kapni a nyeregben végzett munkához. A földről végzett munka során ugyanis (a nyeregben végzett munkával ellentétben) látszik a ló és a lovas a különböző érzéseit maga tudja összehasonlítani a látvánnyal. Ezért a földről végzett munka a lovasérzés tanulásának módszere.

A földről végzett munkát lebecsülni nem szabad. De túlértékelni sem. A földről végzett munka csak az előkészítése a lovaglásnak. Persze ki-ki elmerülhet a lókiképzés bármely részletében, de az általános cél mégis csak a lóra ülés és a lovaglás.

Hanthy László, a lovas testőrség parancsnoka kézen dolgozik

Nem lehet megkerülni azt azonban, hogy a földről végzett munka legnagyobb hátránya a szerény iram. Ennek a problémának a megoldását sziolgálja a futószárazás. A futószárazás és a kézen, vagy vezetőszáron végzett munka között az a különbség, hogy minél nagyobb a lovas és a ló közötti távolság, annál nagyobb lehet sebességkülönbségük is. Azonban a távolsággal fordítottan arányos a befolyás. A futószárazás során meg kell találni azt az optimális távolságot, amelyben a legnagyobb iram mellett még megmarad a lovas befolyása lova felett.

Hosszúszáras munka fiatal lóval a Bécsi Spanyoliskolában

Végezetül engedtessék megjegyeznem, hogy az írás első bekezdése kiborított: "Régen, az én időmben azt az embert nevezték lovasnak, aki ült a lovon. Aki lentről vezette, vagy bármi más dolga volt a lóval, de nem lovagolt, azt a legjobb esetben is csupán a "gyalog huszár" jelzővel illették, de még inkább csak "gyalognak" hívták, amit a köznyelvben a hétköznapi sakkozók is is ismernek, de nem hivatalosan csak parasztnak hívják." Ez egyszerűen nem igaz! Abban az időben komoly embert szinte nem engedtek még a ló közelébe sem, a tsz-ekben, gyárakban segédmunkásként dolgozó lovasszakemberek csak esetenként és suttyomban kerülhettek lovak közelébe. Pont ez napjaink problémája, pont ez ami miatt ott tart a magyar lovaskultúra ahol tart. Akik parasztozták a földről is dolgozó szakembereket, azok a tudatlanság magabiztos gőgjével tették kinyilatkoztatásaikat...

Mindezzel a megjegyzéssel együtt maradok Gyuri és blogjának híve, szeretettel várom a további bejegyzéseket.