Eredetileg tulajdonképpen kényszerből vásároltam. Régebben Cseppentő nyerget használtam, amit minden szempontból kényelmesnek találok és mindenkinek csak ajánlani tudok. De, amikor elhatároztam, hogy Bent Branderupnál nyeregben is megkezdem a lovasvizsgák bemutatását úgy gondoltam, csak jobb, ha nem lógok ki a sorból és a többiekhez hasonló felszerelést használok. Barokk nyerget mégsem akartam venni. Egyrészt nem ismerem a különböző márkákat és mint később kiderült, jól sejtettem, egész másfajta ülést kell bennük elsajátítani, mint amivel rendelkezem, másrészt csak a vizsgák miatt megvenni ilyen nyerget kissé költséges. Szóval megvettem a szőrös nyerget, ami szintén nem volt olcsó, de legalább a kisebb befektetéssel járt. Életemben nem volt ilyen jó döntésem!

Tulajdonképpen nem csak a vizsgák miatt vásároltam. Az is a fejemben volt, hogy szerettem volna kipróbálni a brida ülést. A brida ülés a brida nyeregben alkalmazott ülés, a lovast semmilyen támasz nem segíti, a kengyel is, ha egyáltalán van, a kommunikációt szolgálja. (A brida nyeregben a heveder is csak mérsékelten kerül meghúzásra.) A lovas pozícióját csupán az biztosítja, hogy mindig egyensúlyban ül a ló hátán. A brida nyereg ezért szerény mozgásteret biztosít jobbra és balra, előre és hátra. Azért szerettem volna kipróbálni a brida ülést, hogy megtapasztaljam és elsajátítsam a hozzá tartozó érzéseket. Most azt gondolom, hogy a brida nyeregben ugyanazt az érzést lehet megtapasztalni, mint a gineta nyeregben (mint a modern nyergekben), csak felerősítve. A brida nyereg arra való, hogy az érzésekkel "szemtől szembe" találkozzon a lovas és később gineta nyeregbe ülve a letompított érzéseket is könnyen felismerje. A magyar hagyomány a gineta nyereg használatához kapcsolódik, szóval végül gineta nyeregben szeretnék lovagolni (a Cseppentő nyereghez fogok visszatérni), de tapasztalatom szerint az érzések elsajátításának legegyszerűbb módja a brida nyereg használatával történhet.

A "szőrös" nyereg tulajdonképpen egy váz nélküli patrac, az ülés előtti és mögötti támasszal. Először használata nehéz volt, mert az ülésem, különösen a lábizmaim elmerevedtek. A gineta nyereghez szokott ülésem slendrián egyensúlyt eredményezett (pedig hát Dallos Gyulánál igen, igen sokat lovagoltam kengyel nélkül), ezért a támaszok nélkül a csöppnyi bizonytalanság is merevségben nyilvánult meg. Ne gondoljon senki valami nagy merevségre, valószínűleg kívülről semmi nem látszott, de én határozottan éreztem. Néhány hét használat után azonban megváltozott az ülésem. A lábizmaim határozottan megnyúltak (ezt furcsa volt megtapasztalni több évtizedes lovaglás után!) és ezért súlypontom határozottan mélyebbre került, azaz mélyebb lett az ülésem. Ennek kettős hozadéka volt. Lelkileg is ellazultam, mert a kis súlypontváltozás összehasonlíthatatlanul biztonságosabb helyzetet teremtett. Zita rebbenékeny, de az izmaim megnyúlása, lelkem ellazulásával a lóra is visszahatott, Zita is jóval békésebbé, magabiztosabbá vált, most jóval kevesebb szituációban feszíti meg magát.

A lábizmaim megnyúlása azonban azt is eredményezte, hogy sérülékenységem határozottan javult. A "szőrös" nyereg használata előtt félévente, háromnegyed évente biztosan volt a combjaim belső oldalán mikrosérülés. Ez igen fájdalmas és kellemetlen lovaglás közben, különösen addig ameddig az izmok nem melegszenek be. Lekopogom, de azt érzem, hogy a megnyúlt izmaimmal a sérülés veszély szinte minimális.