Tegnap a lovasok.hu szervezésében népes magyar társaság tekintette meg a Bécsi Spanyoliskola gálaműsorát. Az iskola évszázadokig a magyar katonai ló- és lovasképzés központja volt, ezért mi oda tulajdonképpen hazajárunk, az ottani lovaskultúra részben a sajátunk is, a lovasok munkájában saját elődeinkre kell ismernünk, hiszen ahogyan ők lovagolnak az a magyar lovaskultúra egyfajta interpretációja is. És nehogy valaki túlzással vádoljon, hiába a trianoni megosztottság, - hogy mást ne is említsek - 1945-ig Josipovich Zsigmond személyében a legmagasabb magyar lovaskultúra volt jelen és segítette az iskola munkáját, tanítványai, szakmai örökösei pedig mindmáig jelen vannak az iskola szellemiségben. Szóval bizonyos otthonossággal, nyitott szemmel, a jelenkori lovasok őszinte megbecsülésével, de nem ájult tisztelettel kell jelen lenni - bármikor is látogat oda magyar lovas.

Az előadás öt részből állt. Először fiatal a lovakat mutatták be mindhárom jármódban. Lovardai formációkat mutattak: átlóváltások nagykörök, kézváltások, stb., mindent osztályban. A lovasok közt a jelenleg ranggal rendelkező mindkét női lovas résztvett, mint ismert egyikük, Hannah Zeitlhofert egy hónapja kapta meg a "Reiter" fokozatot. (A fotó a lovas kinevezési ünnepségén készült.)

Minden fiatal ló modern mozgással rendelkezett, a hagyományos "lipicai" mozgást szinte nem is lehetett felfedezni. Érdekes volt, hogy az egyik ló az elülső lábaival feltünően kanalazott és ilyen mozgáshibát is felvállatak a bemutatóra. A lovaglások korrektek voltak, mindegyik ló az elvárható vízszintes egyensúlyban, engedelmesen dolgozott, de semmilyen különös hangulatot nem lehtett érezni a nézőtéren.

Másodjára a pas de dux következett. A hagyományos műsorszámot Gerorg Zattler és Florian Bacher mutatta be szinte hibátlanul. A keretek talán lehettek volna tágabbak, Bacher lova lehetett volna talán egy kissé jobb egyensúlyban, de ettől eltekintve kifejezetten szép és precíz lovaglásokat láthattunk.

A pas de dux legszebb része az, amikor a két lovas vágtában a hosszúfalról a kozépvonal felé fordul és amikor egymás mellé érnek, akkor ketten egyszerre végeznek perdülést. A kengyelek majdnem összeérnek, a két ló és két lovas teljes összhangban mozog. Egészen a nézőtérig érződött és nekem nagyon meggyőző volt a két lovas felszabadult hangulata, a lovakkal közös jókedvük.

Harmadiknak az iskolaugrásokat mutatták be. Ez volt a műsor legfeledhetőbb része. A kézen dolgozó lovak feltünően erős szársegítségeket igényelek, egy lovas dolgozott nyeregben, ha jól láttam Christopher Egger volt, ő pedig csak levade feladatot mutatott be, a feladatok közti időszakokban pedig lova nyugtalan volt, néha egyenesen problémás volt lovának uralása. Érdekes volt, hogy Egger kengyel nélkül, de sarkantyúban lovagolt.

Negyediknek Marcus Novotny szólólovaglása következett. Számomra ez volt a bemutató csúcsa. Novotni végig "előrefelé volt", a pej lipicai irígylésre méltőan dolgozott. A bereiterek közül (az összes műsorszámot tekintve)  a legjobb lovaglást ezen a napon Novotny mutatta.

A preformance során csak a feszítőzabla szárait fogva egykezes lovaglást mutatott. A szárakat marokra fogta úgy, hogy a bal feszítőszárat a kisujja alá, a jobb feszítőszárat a hüvelykujj és mutatóujj közé fogta. Ha függőlegesre állította az öklét, akkor az a lovat jobbra állította, ha lefektette az öklét, akkor az a lovat balra állította. Jobb kezében függőlegesen pálcát tartott a hagyományos elvárásnak megfelelően. A bemutató során lova Aquilea végig természetes egyszerűséggel hajtotta végre a feladatokat.

Ötödiknek és egyben legutoljára az iskolakvadrille következett. Itt a nézők azt kapták, amit előre el lehetett képzelni - a Bécsi Spanyoliskolára jellemző rendet, fegyelmet. Kiemelném Theresa Stefan lovaglását. Lova végig puha támaszkodással, rendkívül szimpatikusan dolgozott.

A quadrille legszebb része a hosszú passage szakasz, különösen az a rész, amikor egyfajta "fésű" variációként a kétrészre oszlott osztály lovasai egyszerre, egymás mellé fordulva, átlós irányban megindulnak a lovarda középvonala felé és ott a középvonalra fordulva egymás mögé, vonalba sorakoznak. A feladat a lovasok nagyon nagy precizitásat, a lovak együttműködését kívánja. A hosszúnak mondható passage szakasz a lovak erőnlétét is felmutatta. Csupán egy kis szépségfolt volt a bemutató során, az osztályban leghátul elhelyezkedő Jochen Rothleitner lova nem járt tisztán. (Az alábbi videó nem tegnap, de mostanában készült, a második pedig 1987-ben.)

Az előadást hétvégék mindkét napján meg lehet tekinteni, az állóhelyek jegyára 20€, ami még az utiköltségekkel együtt is elfogadható a magyar látogatók számára, különösen azért mert nem csak a lovarda felemelő környezete, hanem lovasokhoz, a lovakhoz való, szinte kézzel fogható közelség élményét is számításba kell venni.