A minőségi ló- és lovasképzés igazi problémája, hogy a végeredmény egyszerű, magátólértetődő, szinte unalmas. És éppen ezért nem látványos, ezért a felületes szaktudással rendelkező, vagy a kívülálló számára érdektelen. Mert hát mi is a "poén" abban, ha egy ló csak úgy felmegy a lószállítóra. (A tegnapi blogbejegyzést ide kattintva találod.) Mi különös van abban, ha a ló csak úgy öntartásban mozog és semmi érdekes nem történik, mi különös van abban, ha csak úgy egyszerű visszafogottsággal, de ló és lovas közötti harmóniával zajlik a lovaglás. Hát semmi.
És kultúrális szempontból éppen ez a kihívás, hogy miképp lehet a lovasok szélesebb körével megismertetni a lóval közös harmónia egyszerűségét. Hogyan lehet átadni ló és lovas belső boldogságának örömét, ha az nem harsány?
Mert helyzet teljesen hasonló a ruhabemutatók kifutóján alkalmazott sminkeléshez. Mindenki valami egyedit, máshoz nem foghatót, messziről is jól láthatót akar látni. Bár mindenki tudja, hogy ami a kifutón elvárás, azt a hétköznapokban, "embeközelségben" nem lehet alkalmazni, családi körben például az szinte botrányos lenne, megütközést váltana ki mindannyiunkban.
Szóval a puccos mozgásokban, az elképzelhetetlenül "tökéletes" produkciókban, a rendkívül gyorsan elért és hihetetlen lovasteljesítményekben mindenki a túlsminkelt manökent lássa, holott a smink alá kellene látni - mert a lényeg ott található!
Fotó forrása: megszépítem.blog.hu