Hanthy László piaffja olyannyira mintaszerű, hogy napjainkra extrémnek számít - éppn ezért megosztó, a legtöbb lovasnak nem is tetszik. Pedig példaértékű és le is írom, hogy miért:
A ló ütemesen mozog, erre az elengedettségéből lehet következtetni. A ló elengedett: farka zászlózik, fülei nyugodtan mozognak (egyikkel lovasára, másikkal környezetére figyel), leng a háta (kényelmesen ülteti lovasát), nyugodt a tekintete, én még a száj nagyon enyhe habzását is fel vélem fedezni a képen. A ló a legtökéletesebb módon támaszkodik, a támaszkodás mértéke a szár súlyával egyező. A ló lendületes: a lendület a vállak könnyedségéből és a hátulsó láb magasra emeléséből látható. Az egyenesség nem kérdéses. Ugyan úgy, ahogyan az összeszedettség sem: a ló teljes figyelme a lovas felé irányul (szinte várja a következő utasítást) és testével is az iskolaegyensúly végső határán van: végletesen súlypont alá lép, a hátlulsó láb minden ízülete hajlított, a csípő lefelé süllyed, a hátulsó lábak többletterhet vesznek fel, a tarkó a legmagasabb pont, a homlokvonal függőleges előtt van (jóval!), a feligazítottság extrém (a tarkó ennél hártább és magasabbra nem igazodhat, a nyak felső vonala mégis olyan hosszú, amilyen hosszú csak lehet). Ez utóbbi (a feligazítottság) talán félreérthető lehet, mert a fej árnyékot vet a toroktájnál, ami a tökéletesen függőleges alsó nyakélnek furcsa látványt ad. A felgazítás extrém, de számomra természetesenek hat, könnyedséget látok benne, nem elrőltetettséget.
A lovas mintaszerű üléssel lovagol. Kényelmes eleganciája természetes egyszerűséget sugároz. Szinte pofátlanul takarja el azt a sok munkát és vesződséget, amit a lóba kellett fektetni évek hosszú során, a nap, mint nap végzett munkával, hogy idáig, az ilyen piaffe feladatig eljussanak. Az ülés legszebb része annak "előre" jellegéből fakad: a végletes összeszedettséget, a feligazítottságot, a piaffe rövidségét Hanthy László előrefelé lovagolva hajtja végre úgy, hogy csak elsődleges segítséget alkalmaz (előretolt hasfal és medence, előremozdított súlypont), a másodlagos segítségek nincsenek igénybe véve (a kéz és csizma passzív, azaz a kéz enged, a csizma nincs hatásban).