Az iskolaállj a klasszikus lókiképzés évezredek óta ismert és alkalmazott feladata. A feladat nemzeti lovaskultúránknak is szerves része, annak ellenére, hogy végrehajtásával magyar lovas évtizedek óta nem próbálkozott, sőt ott tartunk, hogy magát a feladatot sem ismerik még a legképzettebb lovas szakemberek sem.

Az iskolaállj általam kreált megnevezés. A hagyományos magyar szakirodalomban iskolaállás, vagy féllevade néven írják le. Az iskolaállj a magyar lovaslkultúra része, annak ábrázolásával sok helyen, például a komáromi huszáremlékművön lehet találkozni.

A piavei és az isonzói csatákban elesett Radetzky huszárok emlékművén első ránézésre furcsa, szinte érthetetlen mozdulattal került ábrázolásra a huszárló. Olyan, mintha megijedne valamitől, vagy ellenkezne. De nem, a ló pozíciója egyértelműen az iskolaállj feladatot ábrázolja! Az emlékmű Szentgyörgyi István alkotása, 1931-ben került felállításra. Alig nyolcvan évvel ezelőtt az ezred lovaskultúráját a magasiskola „belépő” feladatával, az iskolaálljjal fejezték ki! Megismétlem még egyszer: a feladat, az iskolaállj, a kultúrát, a szakmai hozzáértést jeleníti meg.

Az iskolaállj már az ókorban ismert feladat volt. Maga Xenophon is, az időszámításunk előtti negyedik évezredben értekezik a lovak állóhelyben történő képzéséről, a hátulsó láb ízületeinek fokozott terheléséről, hajlításáról. Ez a klasszikus lovaskultúra jelenik meg Bizánc eleste után, nápolyi közvetítéssel az európai királyi udvarokban, majd a kor egyes lovasábrázolásain is.

Az iskolaállj végrehajtása során a ló határozottan hátulsó lábaira veszi súlypontját. A feladatot legtöbbször álljból, vagy piaffe feladatból indítják. Az iskolaállj, illetve annak gyakorlása arra való, hogy a ló tökétesen megértse, hogyan kell súlypontját fokozottan hátrafelé mozdítani, annak érdekében, hogy lovasával közös testsúlya egyre nagyobb mértékben a hátulsó lábaira terhelődjön. A feladat a lovat ügyesíti, erősíti, hátulsó lábainak ízületeit hajlékonyabbá teszi.

Az iskolaálljnak a modern lókiképzésében is fontos szerepe van. Segítségével lehet kialakítani és tökéletesíteni a magasabb díjlovas kategóriákban elvárt iskolaegyensúlyt. Gyakorlásával magabiztossá lehet tenni a lovat saját és lovasa súlyának hordására, melynek eredményeként még a szerényebb alapadottságokkal rendelkező lovak mozgása is felfényesedik, könnyeddé és légiessé válik, a külső szemlélő pedig úgy érzi, hogy a ló a végletekig engedelmes, lovaglása gyerekjáték.