A napokban a Kaisergalopp című blogon posztolt, Lotz Károly alkotásával illusztrált, Jókainak tán csak hisztek cikkemre (a bejegyzés ide kattintva található), illetve a Zabla és Kengyel blogon posztolt Menten kifekszem című írásomra (a bejegyzés ide kattintva található) ismét a hitetlenség áradatát kaptam. Vannak akik képtelenek elfogadni, hogy a carriere a vágtánál gyorsabb kétütemű jármód. Az ellenvetéseket két csoportba lehet osztani:

1. A carriere jármód nem létezik, a lónak nincs olyan mozdulata, amit Lotz Károly ábrázol, nincs olyan jármód, mint amit Jókai leír, vagyis a ló járásának nincs olyan pillanata, amikor a két elülső lába egymás mellett előre, a hátulsók hátra mutatnak. A lovak ilyen ábrázolása hibás, a lovas szakemberek a ló mozgását szabad szemmel, megfelelő technikai segítség nélkül, nem tudták helyesen megfigyelni. Az álláspont képviselőinek egy része Eadweard Muybridge filmfelvételére hivatkozik.
2. A vágtának létezik kétütemű "változata", de csak erős gyorsításkor, példlául a versenylovak startjánál, vagy például a hordókerülés utáni gyorsítási szakaszban, de Lotz ábrázolása akkor is hibás, hiszen ezekben az esetekben a hátulsó lábak a "ló alatt" vannak, nem pedig hátranyújtva.

Ad 1. A kérdés vizsgálata során nem lehet Muybridge felvételeire hivatkozni, hiszen azokon a vágta látható és nem carriere. A vágta rövidítésekor és élénkítésekor a lovas előbb négyütemű jármódhoz "jut" (az iskolavágtához és a versenyvágtához), tovább rövidítve, vagy élénkítve a mozgást, a ló kétütemű mozgásra vált (redopphoz/terre a terre-hez és a carriere-hez). A carriere megtartja a versenyvágta lebegési fázisát.

Ad 2. A ló - a többi négylábú állathoz hasonlóan - képes hosszabb távon, akár több száz méter hosszon is carrierben haladni, mint ahogyan azt nemzeti szakirodalmunk leírja.

A carriere jármódot magyarul sebes futtatásnak mondták lovas szakember elődeink.

Állókép lévén, a fenti képen az nem látszik, hogy a lovak tökéletesen két ütemben mozognak-e, azonban szerintem a 9-es és 5-ös lovak hátulsó lábai egy pillanatban fognak talajra érni (így ezek a lovak nem három és nem négyütemben haladnak, hanem kétütemben), az 1-es, 4-es és 8-as rajtszámú lovak pedig ugyanennek a jármódnak a lebegési fázisát mutatják és világosan azt a mozdulatot produkálják (különösen az 1-es számú versenyló), mint amit Lotz Károly megfestett.

A korrektség kedvéért kell megjegyezni, hogy a négyütemű versenyvágtának is van olyan pillanata, mint ami a Lotz képén látható, mint amire Egyed Anna nagyon helyesen rámutatott.