Thomas Krist

Előzetes megjegyzés Thomas Krist cikkéhez: Ma reggel puha voltam. Elolvastam Krist úr cikkét, lefordítottam, azután a végén azt gondoltam, hogy mégis csak mellőzöm a cikk megosztását - tekintettel a díjlovasok érzelmeire. Azután Zerinváry Szilárd barátom megosztásával találkozam, aki nem volt rest az írást közreadni. Szeretném ismételten kifejezni, hogy az írás nem díjlovaglás ellenes, nem a lovassport ellen íródott. A mondandója csupán annyi, hogy a szerző tévesnek gondolja napjaink top sportolóinak lókiképési megközelítését, tévesnek gondolja azok pozitív elbírálását. A szerző - klasszikus képzettségével - arra világít rá, hogy a modern díjlovaglás lényegi kérdésekben tér el a klasszikus megközelítéstől. Én is ezt gondolom, Szilárdnak pedig köszönöm lovasemberi kiállását. Az alábbiakban pedig Thomas Krist cikke olvasható:

"Az olimpia jelmondata: "Gyorsabban, magasabbra, erősebben!" És hát napjainkban hozzá kell tennni, hogy "Az idő pénz!" Mindezt persze a lovaknak kell megfizetniük. Manapság a sportlovak átlagos használati ideje nyolc év - ami tény. Ezt korai egészségügyi hibáknak és problémás karatereknek szokták betudni. És ezzel kész. Régen a díjlovaglás volt a lovakért és a lovasok a mit, hogyan és miértet értették, a ló pedig ennek eredményeként a társuk volt.

Napjainkban a lovak vannak a díjlovaglásért. A lovasok tulajdonosok és anélkül használják őket, hogy különösebben érdeklődnének, vagy "időt pocsékolnának" a lókiképzés elméletének elsajátítására, vagy lovaik megértésére."

A második képen Alois Podhajsky (1936., belini olimpia), a harmadikon Isabell Werth (2012., londoni olimpia) lovaglása látszik.

Utóirat: Egy jelen lévőtől :) úgy hallottam, hogy Isabell Werth nem mert saját lovára visszaülni a olimpiai érme átvétele után... Ha így volt, azt gondolom, hogy jól tette.