Nem lehet mellébeszélni: a passage végrehajtására minden ló képes. Nincs szükség drága lóra, nincs szükség különleges alapadottsgágokra, a passage délcegsége az összeszedettségből és az iskolaegyensúlyból természetesen következik
A passage a királyok jármódja, „a legmagasabb fokon kidolgozott és tökéletesített formája az ügetésnek.“ Jellegzetessége „a fokozottabb összeszedettség és feligazítottság, a magasabb, élénkebb, de evvel szemben kevésbé tértnyerő lépés“ – írja a Magyar Királyi Honvédelmi Minisztérium katonai szabályzata a XX. század első felében. Ugyanígy fogalmaz Keméry Pál is az ötvenes években: „A passage ...ugrásszerű lengésben végrehajtott, fokozottan tagolt iskolaügetés (sic), amelynél a hátulsó lábak a fokozott hordozóerő mellett nagymérvű rugalmas lökőerőt is fejtenek ki. A tökéletes összhangban harántellenes lépések eszményien lendületesek és rugalmasak, ütemük a piaffenál valamivel lassubb. Az elülső lábak alkarjai emelés közben elérik a vízszintes vonalat, a hátulsók az előbbiekkel tökéletes tiszta lábsorrendi együttműködésben, izületeikben minél jobban meghajlítva és vonalon maradva szintén emeltebben lépnek...A földtől elszakadás időtartama – midőn az ellőkődő paták a talajt már elhagyták, az előrelengők pedig még nem értek le – passageben aránylag hosszú és jól megfigyelhető... A lengés a lendületes ütemből származik. Ez az ütem nem csak mindkét lábpár mozgásánál egyforma, hanem a jármód egész tartama alatt sem változik.“ Mindezért mondhatjuk, hogy a passage a modern sportlovaglás egyik legmagasabb, de mindenképp legszebb, leglátványosabb feladata.
A passage végrehajtására minden ló képes. A képességet szabadon, például karámban, vagy a lovardában elengedve, jókedvűen minden ló megmutatja. Persze, hogy ugyanezt lovas alatt is végrehajtsa, ahhoz hozzáértésre és sok-sok munkára van szükség. Nincs szükség viszont puccos, drága, külföldi lovakra, nincs szükség különleges alapadottságokra! A passage a végletes összeszedettségből, az iskolaegyensúlyból következik, erre pedig minden ló képes!
A passage az ügetés csúcsa. A passage a felfényesedett, délceg mozgás kifejezője, a lovas magabiztosságának a ló fizikai erejének és büszkeségének legszebb kifejeződése, feladatként erősíti a ló hátuljának és hátának izmait, növeli átengedőségét, tökéletesíti egyenességét és engedelmességét, fokozza a segítségekre való érzékenységet.A passage a ló és lovas közötti harmónia beteljesülése, ezért kell minden igényes lovasnak a passage végrehajtását megcéloznia!
A passage a piaffe feladatból, vagy az úgynevezett féllépésből fejleszthető ki. (A féllépés az iskolaügetés piaffe-hez hasonló változata, melynek során a ló lépésenként egy patanyomnyit halad előre.) A passage az ügetés iskolajármódja, azaz iskolaegyensúlyban végrehajtott ügetés. És hát hogyan is lenne képes a ló élénkebb mozgásra iskolaegyensúlyban (passage), míg lassú mozgás közben (piaffe, féllépés) képtelen erre? A piaffe és a féllépés pont arra való, hogy lassú mozgás közben a ló képessé váljon ügetésben az iskolaegyensúly „megtalálására”, majd fenntartására. Amikor a ló már magabiztosan ennek a képesség birtokában van, meg lehet kísérelni az előrehaladás iramának fokozását. Amennyiben az iram fokozása, a megindulás során a ló – a lovas megfelelő segítségeinek eredményeként – nem veszti el iskolaegyensúlyi helyzetét a ló passage mozgáshoz jut.
Ezzel szemben sokszor találkozom azzal a gondolattal, hogy van olyan ló amelyik már a piaffe megtanulása előtt képes a passage végrehajtására. Ez hibás, a kiképzés teljes menetét és a ló egészségét veszélyeztető megközelítés. A ló ugyanis ilyenkor nem az iskolaegyensúly következtében fog lebegő lépéseket tenni, hanem egyfajta ellenállás eredményeként. Az ilyen ló ugyan vízszintesig felemeli alkarját és az ügetés üteme is lelassul, de mindezt valójában azért teszi mert a lovas keretet meghatározó segítségének ellenáll: hátul kimarad, elöl pedig nekimegy a zablának. Ez az az ló, amelyik már a képzés korai szakaszában “felajánlja” a passage-t. Valójában nem a passage-t ajánlja fel, hanem ellenkezik, a lovas pedig ilyen-olyan okok miatt mindezt elfogadja. Elfogadja, mert félreérti a helyzetet azaz nem érti, nem veszi észre, hogy a ló ellenáll, vagy elfogadja, mert ezzel a módszerrel gyorsan eljut egy igen látványos mozgáshoz. Van olyan lovas, aki nemhogy csak elfogadja, hanem szinte kéri is a lótól a feladatot, úgymond "lebegteti" a lovat. Az ilyen lovas egybevágó segítséget alkalmaz: csizmáival előrehajt, miközben a szárakkal kitart. Napjainkban ezt divatosan lebegtetésnek nevezik, régen tappogásnak hívták. Gyakran találkozni az ilyen mozgással fiatal lovak versenyén, vagy lóárveréseken. A katonai szabályzat minderről azt írja, hogy: „...a ló mellső lábai túl gyorsan elhasználódnak mivel a súly hátulról túl hevesen lökődik rájuk...a hátulsó lábaik, különösen a csánkban és csűdben fognak szenvedni, mert a kéz túl sok súlyt visz rájuk, amit hordani kényszerülnek.
A német irányelvek érdekessége, hogy a passage kifejlesztését lépésből is ajánlja. Ezzel semmilyen magyar szakirodalomban nem találkoztam, a magyar mesterek egyhangúan a helyesen végrehajtott, élénk piaffe és féllépés feladatokat tartják a passage előfeltételének. Kókay Pál például így ír: „ A lendületesen piafferozó lovunkat indítsuk meg ügetésben. Mikor azonban a ló az első lépés megtételére készül, ezt csak megkezdeni hagyjuk, s rögtön ezután alkalmazzunk olymérvű felvételt, hogy az ügetés lendületének csak egyharmada szolgáljon helyváltoztatásra, kétharmad része a félfelvétel következtében rugószerűleg fölfelé hasson.“
A jó passage kifejlesztéséhez sok időre és munkára van szükség. A jó passage-ben a ló azért emeli magasra elülső lábait, mert az iskolaegyensúly hatására vállai megkönnyülnek. Sokan a hosszú munka megkerülésének érdekében a passage feladatot spanyol lépésből tanítják. A spanyol lépésben azonban a ló nem azért emeli magasra elülső lábait mert a vállak megkönnyülnek, hanem azért mert megértette lovasának kérését. Az igy kifejlesztett passage helytelen. A ló az ilyen képzés eredményeként csak a passage-hez hasonló mozgást végez, elülső lábait a lovas szándékának megfelelően magasra emeli, de mindennek kiképzési értéke nincsen és szembe megy a lókiképzés logikájával, ami célként a hátulsó lábak fokozottabb és fokozottabb teherviselését célozza.
