A lovaglásban az a legnehezebb, hogy a ló hátáról nem látszik a ló. A lovas csupán érzései alapján következtethet arra, hogy lova jó, vagy rossz teljesítményt nyújt, kéréseinek, elvárásainak megfelelően reagál-e, vagy sem.

Az érzés, a lovasérzés azonban nem egyszerű kérdés. Undokság, mondhatnám inkorrekt, ha a lovasedző azt állítja, hogy a lovasérzés született adottsága a lovasnak: az vagy van, vagy nincs. Ez nem igaz,az érzés tanulható. Egy étel felismerése annak illatáról például nem született képesség, arra gyakorlással, tapasztalással tesz szert az ember. Egy idegen kultúra konyhájába kerülve viszont – kellő tapasztalat hiányában – sokszor azt sem lehet eldönteni, hogy hús vagy húsmentes étel készül. De tapasztalással, az ember saját teste érzéseinek megismerésével fel lehet ismerni az időjárás-változás előjeleit is, vagy például ránézéssel (a szemünkön keresztül történő érzékeléssel) meg tudjuk határozni a kutya fajtáját stb.

Szóval a lovasérzés tanulható, a kérdés valójában az, hogy milyen módon. Hogyan lehet megtanulni a lendület érzését, hogyan lehet megtanulni a helyes egyensúly érzését, az egyenességét, vagy egyéb érzéseket? A válasz az, hogy kézen történő munkával! A kézen történő munka ugyanis az egyetlen olyan helyzet, amikor a lovas, pontosabban a lovas keze érez és közben látja is a lovat. Ebben a helyzetben a lovas be tudja gyakorolni kezének, a különböző fogalmakhoz tartozó érzését. Látja az egyenességet, látja a lendületességet, stb., stb. Persze mindennek előfeltétele a kiképzéselmélet részletes ismerete, a lovasnak képesnek kell lennie arra, hogy az egyes helyzetekben szemrevételezéssel el tudja dönteni, vajon az helyes-e, vagy sem. Sokszor ugyanis a jóhoz igen közel áll a rossz. Például alig-alig van különbség aközött, hogy farat be gyakorlatot mutat a ló, vagy csupán kiesett a válla. A formai hasonlóság ellenére tartalmilag igen nagy a különbség.

Amikor a kézen történő munka során bizonyos érzést már megismert a lovas, akkor lóra ülve is meg kell keresnie ugyanazt az érzést. Ha nem találja, akkor le kell szállnia a lóról és tovább kell földről gyakorolni. Majd ismét lóra ülve próbálkoznia kell a már megtanult érzés nyeregből történő felismerésére. Szóval először a kezet kell érzővé fejleszteni. A ló hátán az érző kéz érző csizmát fejleszt, majd ennek eredményeképp lehet az érző üléshez eljutni.

Mindebben az az érdekes, hogy míg a lovaglás során az ülés számít elsődleges segítségnek, a kéz és a csizma másodlagosnak (a kéz és csizma segítségeit csak akkor kell alkalmazni, amikor az ülés segítségére nem reagált a ló), addig a tanulás folyamata ezzel pont ellentétes: előbb lesz okos a kéz és a csizma, csak azután az ülés[i].

Az érzések kérdése továbbá azért sem egyszerű, mert egyszerre több érzésre is figyelnie kell a lovasnak. Eleinte ez bonyolult és nagy kihívás. A probléma hasonlít a nagy utasszállító repülőgép vezetéséhez. A nagy gép vezetése alapvetően nem különbözik a kétszemélyes kis repülőgép vezetésétől, nem is nehezebb annál. A jelentős különbség abban áll, hogy a nagy gépen sokkal több műszert kell folyamatosan figyelni, nyomon követni. Eleinte ez nehéz és csak fokozatosan, lépésről lépésre lehet a pilóta figyelmét egyre több műszer egyidejű ellenőrzésére kiterjeszteni. A lovas éppen ugyanígy van. Először csak néhány érzés egyidejű megfigyelésére képes, a további érzések megfigyelése a háttérbe szorul. Eleinte meg kell elégedni részsikerekkel, meg kell elégedni néhány érzés egyidejű figyelembe vételével, nem lehet, nem szabad egyből a tökéletességet megcélozni. El kell fogadni, hogy csak igen sok gyakorlás eredményeként lehet a már megismert érzések egyidejű figyelembevételét elvárni és csak igen sok gyakorlás eredményeként tud újabb és újabb műszert hatékonyan feltenni a lovas saját „műszerfalára”.

 A kéz különböző érzései:

Lendület

A kéz előrenyújtására a lónak nyaka előrenyújtásával kell reagálnia. Amennyiben a keret bővítésére a ló nem reagál, nyakát nem nyújtja előre, akkor a ló nem lendületes. A lendület érzéséhez nem kell feltétlenül nyújtani a nyakat, hiszen lehet, hogy éppen feligazított helyzetet kíván a lovas, szóval a lendület érzéséhez nem kell nyújtani a nyakat, de magának a képességnek, a nyújthatóság érzésének kell fennálnia. A lovasnak azt a képességet kell kezeivel éreznie, hogy a ló nyakát szándékának megfelelően tudja előrenyújtani, a nyakhosszt egészen precízen tudja szabályozni.

De a lendület érzését megtalálja a lovas a felvétel során is. Ha a szárakkal adott felvétel könnyedén “átmegy” a lovon, a felvételt könnyen tudja érvényesíteni a lovas, akkor a ló lendületes, ellenben, ha a szárakkal adott felvétel hatására a ló szinte semmilyen módon nem reagál, akkor abból a lendület elégtelenségére lehet következtetni. Szintén elégtelen a lendület, ha a szárral adott felvétel hatására a ló elakad.

Elengedettség

A szár megfogásával érzékelni lehet, hogy a ló mely testrészében van ellenállás, hol van feszesség. A száron keresztül a kéznek ezt az érzését úgy kell elképzelni, mint mikor valakinek a kezét megfogva és azt kissé(!) jobbra-balra, fel és le mozgatva érzékelni lehet, hogy a másik fél csuklóban, könyökben, esetleg vállban merev. Magát az érzést először állóhelyben, majd menet közben a kézen történő munka során lehet begyakorolni.

Az elengedettség vizsgálata a zabla felől történik. A lovas érzi, hogy van-e blokk az állkapocsnál, a tarkónál, a vállaknál, stb., stb. A lovas érzése a zabla felől az első blokkig terjed, hogy mi van a blokk mögött, azt a kéz nem érezheti.

Egyenesség

Az egyenesség, illetve a ferdeség érzése háromféle lehet. Ha a ló a ferdeség eredményeképpen az elején jár, azaz az elülső lábakra a kelleténél több súly esik, akkor a kéz azt érzi, hogy a sebességet állandóan fékeznie kell, a kéz nem kerül engedő helyzetbe.

Ha a ló oldalirányban vesztette el az egyensúlyát, válla vagy csípője oldalirányban elbillen, akkor a kéz azt érzi, hogy felvétel esetén a vállak, vagy csípők oldalirányú mozgásba kezdenek. A támaszkodás ugyan nem nehezedik el, de a lovas azt érzi, hogy a szárakkal szinte lehetetlen a ló lassítása.

Ha a ló hosszirányban nem egyenes, azaz a vállak a csípőkhöz képest nicsnenek jó helyen, akkor a lovas a két szárban különböző erősségű támaszkodást érez. Ha például a vállak a csípőhöz képest balra vannak, a lovas azt érzi, hogy a bal szárat erősen és mereven fogja a ló, a jobb száron meg nam talál támaszkodást, azt érzi továbbák, hogy jobbra is és balra is a bal kézzel könnyebb fordítani a lovat, a jobb kéz a fordulatokban szinte teljesen elveszti hatékonyságát.

Egyensúly

A kellő egyensúly esetén a lovas keze azt érzi, hogy a legkisebb, kívülről szinte láthatatlan segítséggel is képes a ló súlypontját előre és hátra mozdítani. A lovas markának bezárásával a ló súlypontját képes hátra, kezének előremozdításával a ló súlypontját képes előre mozdítani. A súlypont változatlan helyen való tartása a kéz lazításával történik.

Felvehetőség

A felvehetőség előfeltétele az elengedettség, az egyenesség és az egyensúly. A három feltétel egyidőben történő érzékelésével a ló felvehető.

Vállvezetés

A vállvezetés direkt, illetve indirekt szársegítséggel történik. Az öklöket a ló nyakélétől távolítva azonos irányú, a ló nyakéléhez közelítve ellentétes irányú mozgásra készteti a vállakat: a bal ököl balra mozdítása, a ló nyakélétől való távolítása balra vezeti a ló vállait, ez a direkt segítség, a bal ököl jobbra mozdítása, a ló nyakéle felé való mozdítása jobbra vezeti a lovat, ez az indirekt szársegítség. Ha mind a két kéz mindkét irányban hatékonyan tudja a vállak mozgását irányítani, akkor a vállak vezethetőek.

Hajlítottság

A kéz a hajlítottságot az állítással, azaz a koponya oldalirányú elfordításával éri el. Ha a lovas az állítás eredményeképpen elveszti a vállak vezethetőségét, elveszti felvevő képességét, akkor a ló nem hajlított, hanem ferde.

Az alázat kérdése

Az érzés különös dolog. Addig, amíg nem találkozott vele az ember, addig nem is létezik számára. Az ismeretlen érzésről beszélő ember legtöbbször csodabogárnak vagy ostobának hat, bár a hiba a mi készülékünkben van, mi vagyunk azok, akik nem találkoztunk azzal az érzéssel, amiről az érzés ismerője beszámol. Éppen ezért nagy tisztelettel kell értelmezni a lovasemberek beszámolóit, elbeszéléseit tapasztalataikról. Lehet, hogy azok számunkra furcsáknak hatnak, lehet, hogy érthetetlennek, lehet, hogy valószerűtlennek, lehet, hogy szakmailag hibásnak, mégis a kellő alázattal és nyitott szívvel kell ezeket fogadni, hiszen ennek hiányában elveszítjük képességünket újabb és újabb érzések befogadására, megismerésére, megtanulására.