Az engedelmesség alapja a száronlét. Száron csak akkor van a ló, ha a lovas által meghatározott keretet önként és puhán tölti ki, azaz ha támaszkodást vesz. A támaszkodást a lovas - kezének hátramozdításával - nem akakíthatja ki, hiszen akkor ő alkalmazkodik a ló által meghatározott kerethez (és akkor nem a ló, hanem a lovas engedelmes). De, ha a szárra nem lehet beavatkozni, akkkor mitől és hogyan vesz támaszkodást a ló?

Tulajdonképpen az a kérdés, hogy mitől fogja előrenyújtani a ló a nyakát? Akkor, egyszerre ló lendületes és egyenes. A helyes támaszkodás kialakításánál mindkét feltételből ki lehet indulni:

• Intenzív előrelovaglással többletenergiát (többletlendületet) kell kelteni a hátulsó lábakban, ami azután a ló testén végighaladva kiegyenesíti azt. Eredményképpen a ló előre fogja nyújtani a nyakát.
• A ló precíz kiegyenesítésével a lovas lehetővé teszi, hogy viszonylag kis lendület is végighaladjon a ló testén. Eredményképpen a ló előre fogja nyújtani a nyakát.

Az első módszer előnye az, hogy viszonylag kevés előképzést igényel, osztályban lovaglás során is alkalmazható, terepen, azaz többé-kevésbé egyenes vonalú lovaglás során kényelmesen alkalmazható. Lovardában viszont nehézkes, mert a fordulatokban a nagyobb sebesség hatására elveszti egyensúlyát, bizonytalanná válik.

A második módszer előnye az, hogy lovardában, viszonylag szűk helyen (pl. egy díjlovasnégyszögben) is alkalmazható, a lónak nagy nyugalmat biztosít. A ló precíz egyenessé lovagolhatósága, viszonylag sok elképzést igényel, a lovasnak képesnek kell lennie hajított helyzetű vállvezetésre, azaz a hosszhajlítások lovaglására.

Ha a kérdésről többet akarsz megtudni, ide kattintva jelentkezz a Nemzeti Lovasakadémia képzésére!